A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről

47

10), de vallásos szertartással őket nem kell tisztelnünk (Jel. 19, 10; 22: 8, 9; Kol. 2, 10). Az ördögnek pedig ellen kell államink, nehogy családjába besorakoztassunk (Jan. 8, 43; 1 Ján. 3: 3, 8), hanem inkább ő fusson tőlünk, mint egy legyőzött ellenség.

38. §. Miután a fentiekben a teremtés főbb munkáit általában láttuk: elevenítsük fel azokat olykor olykor lelkűnkben tiszteletteljes és figyelmes elgondolással; azt pedig, a ki az ő mindenható karjával s csupán az ő jóakaró jóságánál fogva mindazokat a semmiből előállította, féljük és tiszteljük (Jel. 15, 7), viszont-szeressük s reméljünk és bizzunk benne még a legsúlyosabb viszonyok között is (Zsolt 120, 2—3). Az ő élet és halál fölötti főhatalmi joga, melylyel a teremtésből folyólag minden dolgokra nézve bir, tegyen minket élénkekké és elevenekké a kötelességek teljesítésére. Önmagunknak a mindenség bámulatos munkájával való összehasonlítása indítson minket alázatosságra (Zsolt. 8 v. 9: 3). Az oktalan teremtményeknek Isten iránt nagy készséggel teljesített kötelességei (Bir. 5, 20; Jób. 2: 6, 11) ösztönö/zenek Istennek mentői szorgalmasabb dicsőítésére.

NEGYEDIK FEJEZET.

Az Isten gondviseléséről.

1. §. Az isteni végzés második végrehajtása az Isten gondviselése; ez nem csupán a minden dolgoknak előre tudása vagy előre-látása, hanem Isten legszabadabb akaratának ama ténykedése, mely szerint minden teremtményeit leghathatósabban gondozza, legbölcsebben igazgatja és kormányozza az általa hozott törvények szerint.

2. §. Hogy ez a gondviselés megvan, tanítja a szentirás (Zsolt. 3 03 v.; Csel. 17, 18; 2 Esd. 9, 6; Amós 4, 13; Zsolt. 146, 8; 64, 10; 5 Móz. 11, 13; Hőse. 2: 21 — 22, s főkép Jób 36 — 40 részek; igazolja a mindennapi tapasztalat, épugy mint a dolgok folytonos viszony-Haszonvétel.

Isten gondviselése.

Ezt igazolják.