A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)

Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről

48

Ellenvetés.

Szabályok.

Haszonvétel.

lagossága, a legbölcsebb változatok és rendek. Egy dolog sem elegendő önmagában önmagának, egy sem független vagy mentes az Isten főhatalmától; mert az ő parancsára és hatalma folytán kezdett minden egyes dolog létezni s csak ez által áll fenn; a mi semmiből lett, nem semmisülhet meg máskép, mint amaz erő által, a mely által előállittatott, — ily nagy az összeköttetés az Isten teremtése és gondviselése között. Sőt az isteni gondviselés tagadása eltörli magát a vallást s a legközelebbi lépcső az atheismushoz (istentagadáshoz); mert semmi jót sem fogsz remélni, semmi rosztól sem fogsz félni az Isten részéről, ha kétled avagy tagadod, hogy ő a te dolgaidra gondot visel.

3. §. Az a körülmény, hogy itt e világban úgy

látszik: a) hogy a kegyeseknek nem ritkán roszul, b) a gonoszoknak pedig jól foly dolguk, s hogy c) az ártatlanok a bűnösökkel olykor ugyanazon bajokban szenvednek: az isteni gondviselést nem teszi semmissé, ha olvassuk a 36, 48, 72, 9l és más zsoltárokat. Ez esetekben mégis fontolóra kell vennünk: a) hogy senki sem dicsekedhetik azzal, hogy ő teljesen ártatlan és semmi büntetésre sem méltó; b) hogy embertársunk kegyességéről csalatkozhatlan Ítéletet alkotnunk nem szabad, tudva, hogy sok rósz képmutató ember látszik jónak, c) Az élet kellemes folyásából sem lehet helyes következtetést vonni valakinek kegyességére vagy Istennek iránta való különös szeretetére nézve (Mai. 3: 14 16; Job.

21, 15). d) Nem mindig jó az, a mire vágyakozunk, vagy a mi gyönyörködtet, s nem mindig rósz az, a mi megszomorit (Job. 36: 16 18; Zsid. 12:5—8). e) Ha a jók

a roszakkal egyenlő bajoknak vagy jódolgoknak részesei is: ez még nem Isten végczélja s az eredmény sem ugyanaz az emberekben (Mát. 5: 45, 48; Luk. 2, 34; Csel. 2: 12, 13, 37; 2 Kor. 2. 16).

4. §. A mi kötelességünk tehát az, hogy az isteni gondviselést hálával áldjuk (Préd. 8: 11 —12); Isten tanácsait és terveit a mi testi terveinkkel meg ne előzzük;