A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről
46 A rósz angyalok. A jó angyalok. Isten nem angyalokat vett föl. Az angyalok első bűne. A jó angyalokat sem kell vallásos tisztelettel illetni. 34. §. Úgy látszik, hogy a gonoszság szerzője egy volt, kinek társaságához sokan csatlakoztak (a mint kivehető Márk 5, 9; Luk. 8, 10 versekből). Ezek az angyalok amazéinak mondatnak (Mát. 25, 41; Jel. 12, 9). Amaz pedig különböző néven emlittetik; neveztetik ördögnek (Mát. 25, 41; 2 Kor. 12, 7), sátánnak (Jób. 1, 6; Zak. 3, 2), Belláinak (2 Kor. 6, 15), belzebubnak és démonok fejedelmének (Mát. 12, 24), draco-nak (sárkány, Jel. 12, 8), s a jelen világ istenének ama tisztelet miatt, melylyel az emberek neki adóznak (2 Kor. 4, 4); mert különböző módon kisérti és hódítja meg az embereket (1 Pét. 5, 8; 2 Kor. 11, 14; Ef. 6, 11), mint valami jeles kisértő (1 Thes. 3, 5). 35. §. Hogy a jó angyalok hivatalukban és dicsőségükben mindig megmaradnak, valószínű, s ép ezért az ég angyalainak is neveztetnek (Mát. 24, 36); ámde az iránt, hogy a rósz angyalok, mint az alvilág örökösei (2 Pét. 2, 4) előbbi helyzetükbe visszatérhessenek, semmi reménység sem lehet; mert Isten nem az angyalokat vette föl (pártfogásába), hanem az Abrahám magvát (Zsid. 2, 16), s ezt sem angyal által, hanem az ember közbejáró által, (1 Tim. 2, 5); a miért is az ördög az embernek halálos ellensége (1 Pét. 5, 8), ellenfele (Jel. 12, 12), vádlója és rágalmazója (Jób. 1: 9, 10; Jel. 12, 10). 36. §. Jóllehet az ördög, mert Évát hazugsággal elámítottá s mert embert ölt, eleitől fogva hazugnak és emkerölönek mondatik (Ján. 8, 44); de ez még sem jelenti az angyalok első bűnét, mely akkor már el volt követve; s ép ezért e kérdést, melyre nézve a szentirás hallgat, megfejteni akarni szerfölötti kíváncsiság lenne. Sokkal jobb, ha az ők bukásából magunknak az élet bármely állapotában szent félelmet, alázatosságot és éberséget sajátítunk el, hogy Isten kegyelméből ki ne essünk. 37. §. A jó angyalok jelenlétét ugyan, ha tudva van, becsben kell tartanunk (Mát. 18, 10; 1 Kor. 11,