A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint (Kolozsvár, 1899)
Első rész: A szövetség szerzőjéről vagyis az Istenről
37 teremtett dolgokra a következő versecske emlékeztethet: Első nap teremté a világosságot; Másodikon eget s tágas magasságot; Harmadikon földet füvekkel és fákkal; Negyediken napot, holdat csillagokkal; Ötödiken halat és a madarakat; Hatodikon ada minden állatokat, S ezen az embert is a földnek porából Formálá, de lelket ada önmagából; Heted nap megnyugvék és azt megszentelé, S jövőre népének ünnepül rendelé. k) 7. §. A teremtés betetőzése, koronája az ember, mint a világegyetem rövid foglalata és az Isten munkájának legnagyobb és legkitűnőbb ékessége, — minek kiváló bizonyítéka az, hogy az ő teremtésének módszere nem az volt, a mi a többi dolgoké (1 Móz. 1: 26, 31); s ép ezért az ember beláthatná, hogy Isten őt különös tiszteletre méltatta s hogy önmagát és mindenét az Istennek köszönheti, ki iránt örök hálaadásra van jogosan elkötelezve. 8. §. Isten pedig az embert két részből állította össze a paradicsomon kívül (1 Móz. 2, 8); először formált neki testet a föld porából (1 Móz. 2, 7), ezért mondatik földinek (1 Kor. 15, 47); aztán lelket, vagy az élet lehelletét lehelte beléje (1 Móz. 2, 2; 1 Kor. 15, 45) s azok között csodálatos összeköttetést szerzett, a cselekedetek és szenvedélyek kölcsönös összhangjával együtt, avégre, hogy az ember egymással összeköttetésben álló véges elmével és szerves testtel biró alany (valóság) legyen. 9. §. Az emberi test állapotát, alakját, a tagok számát, szerkezetét, kapcsolatát és összhangzatát, s azoknak működéseit apróra vizsgálni és csodálni a boncztudósok dolga; a theologusoké pedig az, hogy azokban Az ember. Két részből áll. Testből *) E versecskét a Kozma-féle fordításból vettem át. Ford.
