Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)
-2 6 •alapjában már vallásos, még ha Istenről fogalmat alkotni nem tud vagy nem akar is, s az erkölcs alapján könnyen s bizton lehet valódilag vallásossá; — de a világ szerint vallásos ember még nem szükségképen ■erkölcsös. Az a pap és a lévita, kik a rablók által kifosztott s megsebzetten az út szélén hagyott embert elkerülték, világ szerint vallásosok voltak, — de valóban bizonynyal nem, még erkölcsösök sem, mert nem élt lelkökben az emberszeretet; mig másfelől a jó sámaritán, ki aligha járt valaha a jeruzsálemi templomba, sőt tán a Gerizim hegyére sem (temploma ott lerombolva lévén), bizonyára vallásos volt, mert az emberszeretet terén istenes dolgot cselekedett. — Meg kell változtatni a kötelességek sor rendjét. Nem a magunk iránti s nem is az Isten iránti kötelességünk az első, hanem az embertársaink iránti. A ki az embertársai iránti kötelességét a szeretet alapján teljesítette: annak szive, lelke és ezekben a megnyugvás, az öröm, a békeérzet azt sugallja, hogy ama teljesítés által az önmaga -és mennyei Atyja iránti kötelességeit is teljesitette; — szolgálta az embert s ép ez által tisztelte az Istent; segítette embertársát vagy testvérét s ép ez által követte az Isten akaratát; erkölcsi törvényt töltött be s ép ez által vallásosságot bizonyított; emberi volt s ép ez által isteniességet tanúsított. — Erre a nagy Mester, Jézus, és az ő élete a leghatalmasabb bizonyíték s legragyogóbb példaadás. Ida ő végképen a pusztán maradt volna, küzdve a kisértésekkel és a tétlen képzelődés szüleményeivel: akkor az ő élete is ép oly haszontalan és semmi lett volna, mint amaz ezreké, kik a világtól elvonulva, az emberi társaságot oda-hagyva, örök imádkozás s eszeveszett ön-sanyargatás által akarták maguknak — s csupán önmaguknak — Isten
