Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)

giasságot, önzéstől bevakolt szivet hoz ide: az valószínűleg azzal a gondolattal megy el, hogy az Isten puszta képzelődés, a vallás és istentisztelet puszta ábránd s haszontalan önámitás, ... és igy, mije van is, elvétetik tőle.

A vallás tehát otthon kezdődik, és nem a templomban ; az istentisztelet az emberszolgálaton alapul, az isten-szeretet az ember-szeretetben gyökerezik, — és nem az egyházban s dogmáinak hivésében. A kis kunyhó, melyben ember-szeretet lakozik, él s munkálkodik, — nagyobb s szentebb Isten-háza, mint a jeruzsálemi templom fényes, rideg épülete, mystikus szentélye. Egy kis család tiszta és nemes élete, melyből jóság, szelídség, alázatosság, igazságosság és áldozatkészség sugárzik szét az embertársakra: szebb, szentebb és méltóbb istentisztelet, mint egy nagy gyülekezetnek szív, lélek s gondolat nélküli gépies ceremóniája, formális szertartásai.

jA Isten: szeretet* — igy szól az apostol, — 7/dc ha valaki ezt mondja: szeretem az Istent; és az atyjafiát gyűlöli: hazug az. Mert a ki nem szereti atyjafiát, a kit lát; mimódon szeretheti Istent, a kit nem lát P !(< Az apostolnak igaza van. A vallás bizalmon és szereteten alapul s mindkettő otthon, embertársaink között kezdődik. Meg kell fordítani a régi állítást. Nem a vallás az erkölcs alapja, hanem az erkölcs a vallás alapja. Nem vallás az, mely nem az erkölcsiekben gyökerezik. Fejlődésünk törvényénél fogva elébb hiszünk s bízunk szülőinkben s a körülöttünk-levőkben, mint Istenben; elébb szeretjük ezeket, mint egyetemes Atyánkat; elébb vagyunk erkölcsi, mint vallásos lények; elébb vagyunk emberiek, mint isteniek. Az erkölcsös ember

2S