Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)
24 szór — a mindenütt jelenlevő örök léleknek, mennyei Atyánknak, Istennek tiszteletére. De ez még nem elég, nem minden. Nem felel meg czéljának egészen a templom, mely épült s áll csupán az Isten tiszteletére, — de nem épült s nem áll ugyanakkor, sőt első sorban, az ember szolgálatára. Az igaz isten-tisztelet alapjában annyi, mint ember-szolgálat; s viszont az igaz ember-szolgálat lényegében annyi, mint isten-tisztelet. — Nem vallás az, melyet egy templom falai behatárolnak. Nem a templom építi (teremti) a vallást, hanem a vallás a templomot. — De hogyan épitse, hogyha ott künn az életben nem él és alkotni nem tud? — — Gyenge hit, gyenge bizalom, gyenge szeretet az, mely csak e falakon belől nyilatkozik, — de künn az emberek között, nem érvényesíti magát, nem gyakorolja hatalmát. — A templom s templomba-járás, önmagában, nem tesz szentté, sőt erkölcsössé sem senkit, — a ki nem szent és erkölcsös ott künn az életben. — A csodák ideje lejárt, .... mert nem is létezett. Egy perez vagy egy óra a templomban vagy bárhol is, senkit sem változtat vallásossá, bárminő bűvös légkörbe varázsoltassék is; mert a vallásosság nem pillanatnyi tünemény, banem gyakorlat, munka és élet. A ki a templomba nem hoz, az aligha visz el onnan. Mint mindenütt, itt is áll a jézusi igazság: y>a kinek van, annak adatik, — de kinek nincs, mije van is, elvétetik tőle. Ki hoz ide hitet, reményt, szeretetet, buzgóságot, lelki tisztaságot, áldozatkészséget: az talál itt s visz el mindezekben erősbülést, gyarapodást, fejlődést, növekedést, életesitést is lelkesülést; — de ki csak holt hitet, szeretetlenséget, anya
