Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)

Istenem, az nem az igazság, az erkölcsiség és szeretet Istene. — A mi Istenünk a Jézus Istene, az emberiség mennyei Atyja, a kihez igy imádkozunk: Mi Atyánk, ki vagy a mennyben. Atya, ki előtt nincs személyválogatás ; kinek mindannyian gyermekei vagyunk; ki, ha eltévedtünk, — mint ama jó pásztor, — utánunk jő, a vállaira vesz s örömmel visz haza; ki ha tévelygéseinkből, megbánva, megtértünk: élőnkbe jő, kezét nyújtja s kebelére ölel; ki gondozza a lég madarait, a mezők liliomait, s kinek akarata nélkül hajszál sem eshetik le fejünkről.

Ez tehát a mi Istenünk, az Atya, kitől mindenek > az Atya, kinek legszentebb lényege: szeretet. Ennek a tiszteletére szenteljük ezt a templomot. Ennek a tiszteletére jöjjetek el ide, afiai, mindannyiszor, mikor az élet mindennapi zajából kiemelkedni akartok. Jöjjetek el s tiszteljük Őt, — nem külsőségekkel, nem áldozatokkal, hanem egész valónk legszentebb érzeményivel; ajkaink dalával, mely a szívből fakad; hittel, bizalommal, szeretettel, mely lelkűnkben önként támad; tiszteljük Őt hálaadással, látva s tapasztalva, hogy az egész nagy mindenség ránk nézve nem egyéb, mint egy örök jótétemény s annak működése az Istenre nézve végtelen hála-zengemény. Tiszteljük Öt imáinkkal, érezve és tapasztalva, hogy az ima a lélek ereje és tápláléka; — érezve és tapasztalva, hogy a ki kér, annak adatik, — adatik vigasztalás a bánatban, türelem a szenvedésben, remény a kétségbeesésben, nemesbülés az örömben, kitartás a küzdelemben, — szóval, lelki-erő az életnek minden viszonyai között.

Ez érzelmeknek olaját töltsük az oszlopra. Ez érzelmektől áthatva szenteljük ezt a templomot — nemcsak most ez első alkalommal, hanem mindannyi-23