Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)

hogy lelki szemeink látták a lajtorját, mely a földet az egekkel összeköti!? Ki tagadhatná közülünk, hogy láttuk az Istennek angyalait föl- és alászállni; láttuk őket, fölvinni a fohászt, aláhozni a megszenteltetést, — fölvinni a kérést, aláhozni a meghallgattatást, — fölvinni az imát, lehozni az áldást; láttuk őket közöttünk járni jót-tévén, buzdítván és lelkesítvén!? Ki tagadhatná közülünk, hogy hallottuk az Úr szavát az emberi jó sziveken és lelkeken keresztülhangzani: ,,ezt a földet, * melyen olykor-olykor lelki pihenőt találhatsz, >neked adom és a te utódaidnak,------veled leszek, hogy megőrizzelek, és el nem hagylak tégedet, mígnem beteljesül, a mit neked szóltam *

S váljon, ha visszagondolunk, nem úgy tünik-e fel előttünk is mindez, mit egy álom! — És a midőn fölébredve, szemünket fölnyitva, magunk előtt látjuk a meglepő valót, — a köveket, melyek az angyalok segélyével oszlopokká és oltárrá emelkedtek-------váljon nem kiáltunk-e fel az elragadtatás hangján: bizony, az Isten háza ez, bizony, a mennyország kapuja ez!!

Igen, az oszlop fel van emelve, — jertek, töltsünk olajat rá! Templomunk készen áll, — jertek, és avassuk fel azt rendeltetése czéljára; szenteljük fel az Isten tiszteletére, és . - az emher szolgálatára.

i8

A tisztelés, a bámulás, dicsőítés, hála-adás és imádás emberi természetünknek eredeti tulajdonai közé tartoznak. Az időknek materialistikus vagy ép atheisticus átmeneti áramlata e tulajdonokat kiirtani nem fogja soha; s ha tehetné: akkor az embernek, mint élő valónak, legjobb s legnemesebb alkat-elemeit irtaná ki, — ép a szive táján ölné meg az embert. Mihelyt