Derzsi Károly (szerk.): A Budapesti Unitárius Egyházközség templom-szentelési ünnepélye alkalmával 1890. évi október hó 26-án mondott imák és beszédek - Unitárius kis könyvtár 43-45. (Budapest, 1890)

öntudatra ébredtünk: azonnal gondolkozni, eszmélődni, öntudatosan érezni, szemlélődni, megkülönböztetni és ítélni kezdünk. Véges-voltunk a végtelenbe, a látható világ a láthatatlanba, a múlandóság a halhatatlanságba, a függés a függetlenségbe, a változás az állandóságba hajtja gondolkozásunkat; vagyis a bennünk önként támadd isten-eszme isten-eszményt, Istent, keres és teremt magának. — De még hatalmasabban lépnek föl s jőnek működésbe érzelmeink, erkölcsi és lelki tulajdonaink. Az öröm- és hála-érzet a jól-tevésnek, a bánat a vigasztaltatásnak, a veszteség a kárpótlásnak, a tapasztalt igazságtalanság az igazságnak, az elnyomattatás a szabadságnak, a csalódás a megbízhatóságnak, a sértett lelkiismeret a benső békének, a bűn a megbocsátásnak biztos forrását, kútfejét keresi, — s mivelhogy ezt itt e földön a maga teljességében nem találja: túl-lép az emberin, tul-emelkedik a földin; . . . vagy röviden szólva, a bennünk önként és természetszerűleg támadó isten-érzet: isten-tárgyat, isten-valót, Istent, keres s követel magának. — Ezen alapul a vallás, t. i. az emberi természetnek a végtelenségbe törő gondolatain és magasabb vágyain; értelmi, erkölcsi és lelki tulajdonain ; Isten-tudatán és Isten-érzetén. E tulajdonokon alapultak a világnak minden vallásai, s épültek fel istentiszteleti rendszerei. E tulajdonok miveltségi állapota s fejlettsége arányában, s ezeknek összhangja szerint fejlődik s alakul az Isten eszméje s a vallások milyensége. Egyik csupán az értelmi alapra áll, — s lesz Istene: egy elvont gondolat; másik a mystikus lelkire helyezi a fő-súlyt, — s lesz vallása: végtelenül finomított spiritualizmus fenn, s ellenhatásképen vastag bálványozás a tudatlan népben; a harmadik csupán az erkölcsit választja, az értelmi segélyé-2*

19