Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)
Beszéd. Alapigek: Jérém. I. 4—9. „Szóla az TJr nekem, mondván: Prófétának rendeltelek téged; és mondék : Ah, ah, Uram Isten ! ime nem tudok szólni, mert gyermek vagyok én. És monda az ur nekem : Ne mondd, gyermek vagyok én, hanem valamire küldelek, elmenj, és valamiket parancsolok neked, megmondjad. — És kinyujtá az Ur az ő kezét, és illeté az én számot, és monda : íme adom az én igémet a te szádba, — ime én ma téged prófétává teszlek nemzeteken és országon, hogy gyomlálj, ronts, veszíts, törj, építs és plántálj.“ Midőn először állok e szent helyen, — mert szent a hely, hol az ő nevében ketten vagy hárman egybegyülünk, — midőn először nyitom fel ajkimat, hogy szóljam az igét, hogy hirdessem a mindent átható isteni hatalmat; az eszméket, melyeket ama nagy tanító, a Jézus hirdetett: úgy érzem magamat, mint aki ismeretlen tengerre először szállva, reszkető szívvel imádkozni tanul; mint a ki idegen s általa csak kevéssé értett nyelven beszélő nép l^özé jutva, feszült figyelemmel lesi az ajkakról elejtett szót s a gondolat és hiányos nyelv küzdelmei közben felelni igyekszik. És méltán. Méltán reszket keblem, méltán dobog szokatlanul e szív! Hisz e helyen, e városban, még alig imádkozott gyülekezet, alig szólották értelmünk szerinti igét — — kivéve tán a kövek. Az ősz Duna mentén, forrásától le a tengerig, még nem beszélt nyelv; a Gellérthegy lábánál még nem állott szószékre pap, ki az unitárísmus elveit rendszeresen és tán állandólag hirdetni hivatva lett volna. Én vagyok az első, vájjon leszek-e valóban!? Vájjon a mentő csolnakból alakult kis hajó, melynek kormányrúdjához állittatám, kedvező szelek mellett békés pályát fut-e, vagy a rossz akarat zátonyán akad fenn ? vagy ellenkező elemek vihara által sodortatva Scylla és Charybdis között semmisül meg! ? . . . De az elhivatást illetőleg is méltán küzdenek gondolataim érzelmeimmel s nyelvem gondolataimmal. Előttem egy nagyszerű feladat, melyet oly keveseknek sikerűi helyesen megfejteni; egy dicső tér, melyet oly kevesen tesznek
