Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)
23 H. Különösnek fog feltűnni előttünk k. ai! hogy én egyházközségünk szükségességéről meggyőződve, annak fennállhatását mégis kérdésessé teszem. Ámde sok szükséges dolog van, a mi létre se jöhet vagy ha nagy nehezen létrejött, azonnal pusztulásnak is indul. Hány nemes oltovány szárad el, alig hogy elültetjük? Hány termőrügy hull le, mielőtt gyümölcsösé fejlődhetett volna ? És hány szép terv hiusul meg a megvalósulás pillanatában vagy a kivitel akadályai miatt? Egyházközségünk fenntarthatása iránti aggodalmaimat sem titkolom el. Kevesen vagyunk. A költség tetemes. Biztos alapot gyűjtenünk még nem volt időnk. Buzgóságunk és áldozatkészségünk mellett csak angol és amerikai testvéreink támogatása segített arra, hogy ma ez ünnepet ülhetjük itt. Mint Jézusnak 12 tanítványa mellett nagy számú titkos követői is voltak, nekünk is lehetnek s bizonyára vannak is barátaink és jóakaróink, kik őszintén óhajtják egyházközségünk megizmosodását. A honától távol élő nagy hazafi, közelebbről így nyilatkozott egy barátunknak: „Örvendek, hogy önök összeköttetésben vannak az angol és amerikai unitáriusokkal . . . Terjeszszék elveiket Magyarországon oly széles körben, a mennyire csak tehetik . . . Szívemből sikert kívánok a budapesti vállalatnak.“ Nem kétlem, hogy hazánkban is sokan helyeslik e nézetet. De bizonyára még nagyobb a száma azoknak, a kik épen ellenkezően gondolkoznak. Sokan vaunak ma is abban a meggyőződésben, hogy hazánkra nézve a reformáczio általában egy nagy csapás volt s egyik veszedelme ma is a hitkülönbség. Mennyivel boldogabbak lennénk — mondják ezek — ha mindnyájan egy vallást követnénk, egy hitközséget alkotnánk! A mellett, hogy ez óhajtás, szerintem jámbor óhajtásnak marad, ha csak az emberek gondolkozó és ítélő tehetségükről s ezzel együtt a hit országában birt szabadságukról le nem mondanak, legyen szabad Angliára és Amerikára mutatnom. A sok vallás — s pedig ott mennyivel több van, mint nálunk — megakadályozza-e ez államokat fejlődésükben? Jut-e eszébe ott valakinek abban keresni a bajt és nyomorúságot, hogy egyik ezt, a másik amazt hiszi Istenről, Krisztusról. Szentlélekről stb? Roszabb hazafi-e az unitárius, mint bármely más egyház hive? Hivatalnokaink nem teljesítik-e úgy kötelességeiket, mint más hitüek? A hol tenni és áldozni, a hol a hazát és trónt védni kell, elmaradnak-e az unitáriusok ? A családi életet nem tartjuk-e mi is tisz
