Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)

24

teletben? Elhanyagolják-e az unitárius szülők gyermekeik nevelését? Nem vagyunk-e mi is istenfélők, emberbecsülők, munkaszeretők, tudománykedvelők, a míívészetberi gyönyörködök ? Ugyan kérdem: mi kifogás lehet akkor vallásunk ellen ? Ki merne ránk követ dobni azért, mert Pál apostolt követve cselekszünk s „ mivel hogy mi bennünk is a hitnek ugyanaz a lelke van, amint írva van: Hittem...és azért szóltam — azért mi is hiszünk és azért szólunk. ... Nem, nem a sok vallás, hanem a vallástalanság, a hit jogosultságának megtagadása, kigúnyolása, az anyag feltétlen cultusa, az az óriási mérvben terjedő közöny, mely iszonyú teherrel nehezedik a lelkekre minden iránt, a mi kézzel meg nem fogható, súlylyal meg nem mérhető, pénzzel ki nem fizethető, megvetése az eszményi, az ideális világnak, hol a lélek a legfőbb lélekkel társalogva nemesebbé lesz, megismerve Istent, megistenesül maga — — Ez az igazi veszedelem, itt az aggasztó baj. Ennek meggátlására fogjunk kezet mindnyájan. Ez ellen keressünk gyógyszert s fogadjuk el azt bármely egyháztól, bárminő formában jő.

Mindezeket tekintetbe véve, k. ai! úgy vélem, nem indokolatlan a kérdés: ha vájjon mi egyházközségünket fentarthatjuk-e? De a midőn ezt felteszem, részemről teljes bizalommal nézek a jövő elé. És e bizalmamat első sorban rátok alapítom szeretett Híveim! budapesti egyházközségünk buzgó tagjai! A ti buzgóságtok, áldozatkészségtök vetette meg alapját ez egyházközségnek. Évek hosszú során át munkáltatok és fáradtatok ti ennek létrehozásán. Vájjon most, midőn czélotokat elértétek: kevésbé lelkesülnétek-e a mellett! ? Gondoljátok meg, hogy ez immár nem csak a ti ügyetek, hanem közügy, mindnyájunk ügye, s ha a kevesen hívek voltatok, legyetek hívek a többen is. Számotok csekély-volta ne aggaszszon. Jézus azt mondotta: Valahol ketten vagy hárman az én nevemben összegyűltek, én is veletek vagyok. S bizony mondom nektek, hogy ha az ő szelleme közietek lesz, ha az a hit lelkesít titeket is, a mi őt lelkesítette: senki a ti hiteteknek koronáját el nem veheti. Aztán ha számotok csekély itt, amott a haza keleti bérczei között ezerek, a tengereken túl százezerek támogatnak titeket. Bízzatok hát és cselekedjetek. Ne féljetek: ,Az úr nem hagyja el az övéit.“

De bízzál és cselekedjél különösen te, szolgája az úrnak, lelkésze ez egyházközségnek, kire nem kevesebb bizalommal tekintek! Nagyobb kitüntetés napjainkban unitárius lelkészt nem ért, mint tégedet, hogy egyházunknak első r. lelkésze lehetsz a haza főváro