Derzsi Károly et al.: A budapesti Unitárius Anyaegyház megalapítási ünnepe. Imák és beszédek. Elmondva 1881. octóber 2-án első rendes isteni tisztelet alkalmával Budapesten, az ágostai hitvallásúak Deák-téri főiskolája dísztermében (Budapest, 1881)
19 I. Valamely egyházközség alapításánál az első kérdés, melyet magunknak feltehetünk, ez: v a n-e arra s z ü k s é g ? E kérdés sehol sem jogosultabb mint itt, a hol már oly számos egyházközség van s a különböző templomok magas tornyaikkal s díszes kúpoláikkal a főváros legszebb ékességei közé tartoznak. Itt méltán kérdhetni: miért akartok ti, alig pár száz lélek, külön ekklézsiát alapítni? Nem fértek-e be ti is annyi templomba? Nem tudtok-e együtt imádkozni más keresztényekkel, mint ugyanazon egy atya gyermekei, ugyanazon egy mesternek, az úr Jézusnak követői? Bizonyára e kérdések jogosultak s részemről nem ismerek nagyobb szerencsétlenséget a társadalomra nézve, mint azt, ha a hitkülönbség embert embertől, családot családtól, népet néptől elválaszt; ha a különböző templomok az emberek egyesítése helyett azoknak egymástól elkülönítésére építetnek. Hiszen mi más lenne czélja minden ekklézsiának, mint az embereket Istenhez vezetni, fenntartani azt a viszonyt, mely a halandó és halhatatlan, a látható és láthatatlan közt létezik? Lám, a templomok tornyai, legyen azokon kereszt vagy gomb, egyaránt az égre mutatnak, s az emberek, mikor imádkoznak, ülve vagy állva, térdepelve vagy meghajolva, ugyanazon érzés által vannak lélekben elfoglalva. A legnagyobb tévedés tehát azt gondolni, hogy a különböző vallások és egyházak egymás ellen harczolni vannak hivatva, mint a hogy — fájdalom — a múltban harczoltak, hogy egymás mellett békességben és egyetértésben meg nem férhetnek, mint a hogy ezt maga a kereszténység nagy alapítója kívánta, ezt mondván : „Arról ismernek meg az emberek, hogy az én tanítvánvim vagytok, ha egymást szeretitek.“ E szellem által vezéreltetve, úgy vélem kér. Gyülekezet! hogy mi nem vádoltathatunk sem különczködéssel, sem ellenséges indulattal ekklázsiánk megalapításáért. Mi őszinte tisztelettel viseltetünk mindenkinek vallásos meggyőződése iránt, mert tudjuk, hogy csak az a hit élő és éltető, mely a szívben van. Ennek pedig oltárt lehet emelni otthon a munkateremben vagy titkos kamaránkban szintúgy, mint a szabad természetben; ezzel be lehet menni a dómokba és mecsetekbe, a keresztény imaházakba és az izraelita zsinagógákba egyaránt, a nélkül, hogy akár mi magunk megbotránkozzunk, akár másokat megbotránkoztassunk. Mi tudjuk, hogy az Isten mindenütt jelen van, kérésünket mindenütt meghallgatja, vele 2*
