Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1939 (Budapest, 1939)

Dr. Iván László emlékezete. Megszűnt dobogni az a nemes szív, mély hivatva volt, hogy egy egész nemzedék ifjú­ságát nevelje és vezesse Dávid Ferenc hívei között. A végtisztességen megjelent feltűnően nagy töm,eg bizonyságot tett részvétével, hogy nagy veszteség érte egyházunkat. Dr. Iván László a huszadik század embere volt, haza­fias, vallásos lélek, nemesszívü emberbarát és Istentől lelkipásztornak rendéit pap. 1900. július 27-én született a Margitszi­geten, római katolikus családban, 1918-ban Újpesten jelesen érettségizik. Beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészeti sza­kára, de tanulmányait megszakítva, régi vá­gyóihoz híven, 1921. február 17-én áttért egy­házunkba és teológiai tanulmányokat végez­ve, 1925. június 24-én Kolozsvárott lelkész képesítő oklevelet szerez. 1927. szeptember 1-én elfoglalja a székesfővárosi hitoktatói ál­lást és novemberben Ferencz József püspök pappá szenteli. Továbbfolytatja bölcsészeti tanulmányait, megszerzi a tanári oklevelet s 1931-ben Pécsett a bölcsészeti tudori oklevelet. 1938. május 7-én halt meg. Mint lelkész-tanár teljes ambícióval telje­síti kötelességét, tanít, ír, prédikál, felolvasá­sokat tart, bibliát magyaráz. Mindenütt ott van teljes lélekkel, ahol hinteni kell a lélek magvait. Az Unitárius Értesítőt és Évköny­vet szerkeszti. Irodalmi munkáit vallásos szel­17

Next

/
Oldalképek
Tartalom