Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Mit tehetek én?

kézenfekvő a megoldás, hogy a fiú álljon az; apja mellé és ne idegen munkahelyen dolgozzék éhbérért, hanem a magunkét lendítse fel fiatal munkabírásával! Sohasem kell attól félni, ha műveltebb fej kisebb munkakörbe keJ riü. Ha igazán tehetséges és szívós, foglalkozását, mesterségét is egyénisége színvonalára emeli, sőt az életre való emberek szabad pályán nagyobb kedvvel dolgoznak, mint egy gépies munkakörben.

Gyenge akaraterőre vall, ha valaki mindig máshova vágyódik, azt képzeli, hogy más városban, más pályán különbül boldogulna. Ha csakugyan biztosak vagyunk egy ilyen változás szükségességében, hajtsuk végre, de aztán vállaljuk az új sorsot állhatatosan, nehézségeivel együtt. Akadályok minden pályán akadnak s higyjük el, a látszólag „nagyvonalú“ munkák is apró részletmunkák pontos elvégzéséből állanak.

Tehetetlenségem, céltalanságom, kapkodásom azonnal megszűnik, ha felismertem, hol van rám szükség, mi az a munka, melyet épen énrám bíz az Isten. Ha felébredt bennem a hivatástudat, a magam egyensúlyát sem veszítem el soha többé, sőt idővel erőfelelesleg gyűl fel bennem, a segítés végtelen vágya.

A másokért való munkáról is ködös, ábrándos fogalmuk van az embereknek. Városi diákok a falusi fiatalság elbagyottságán siránkoznak, sopánkodnak, hogy nincs pénzük leutazni hozzájuk s közben meg sem látják, a külvárosok rongyos kamaszait. Fálura szakadt

93