Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)
Mit tehetek én?
művelt emberek átadják magukat a száruk ivetettség sivár érzésének s eszükbe sem jut, mit jelentene az értelmesebb falusiaknak, ha tudásukat, tapasztalatukat megosztanák velük. Városban talán csak egy a sok közül, itt a falú tanácsadója, lelke lehetne. Kezdeményezni persze nehéz. De az út többnyire nem olyan járatlan, ha valaki már megindult rajta, a pap, a tanító, vágy a szövetkezeti vezető már küzd a közönnyel. Menynyit jelentene számára a mi melléállásunk, felajánlott munkaerőnk, az érzés, hogy valakire biztosan számíthat. Mit tehetek én? Erősíthetek hűségemmel és kitartásommal minden egészséges indulást, de ennek csak akkor van értéke és értelme, ha ugyanilyen határozottsággal maradok távol az életképtelen, öncélú egyesületesditől. S van egy feladat, melyet csak mi végezhetünk el egyszerű asszonyok: a közszellem átalakítására. Enélkiil hiába a vezető férfiak minden törekvése, törvényhozása. Az embereket megváltoztatni nincs módjukban, de teremthetünk olyan szellemet, melyben kiteljesedig a jó és csírájában elsorvad a rossz. Minden egyes ember kezébe nagy hatalmat adott az Isten és ezért Ö előtte felelősséggel tartozunk. Sz. Veress Jolán 94