Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Mit tehetek én?

maga sorsán lendíteni. Még a napszámos aszszonyok is, ha nagyon rendesek és becsületesek, többnyire megtalálják azt a derék, jóságos családot, ahol munkájuk ellenében nem csak rajtuk, hanem gyermekükön is segítenek. Azok a falusi asszonyok pedig, akiknek van egy ki.s házuk és kertjük, ha nem sajnálják a fáradságot s tiszta, virágos háztájjal várják a városiakat, a mai nyaralási divat mellett szép nyári kersetre tehetnek szert. A kereskedés is addig megy jól, amig a család apraja-nagyja segít az üzletijén. Mikor már urizálni kezdenek és a fizetett alkalmazottakra hagyják a boltot, a hanyatlás talán halasztható, de elkerülhetetlen. Lehetetlen ezt folytatni minden foglalkozásra és társadalmi osztályra vonatkozólag.

Mit tehetek én? Körülnézhetek közvetlen környezetemben s megláthatom, hol követtem el azt a kis mulasztást, aminek következtében megnehezültek a dolgok. A gyermekem talán nem is olyan lusta, nem is lassú észjárású, csak én voltam hozzá türelmetlen és kiabáltam, ha rossz bizonyítványt hozott, ahelyett, hogy együtt tanultam volna vele. Fehérneműje, a ruhája talán nem. is olyan kicsi és szegényes, csak ügyességben kell elrendeznem a bútorokat.

Mit tehetek én? A tandíj drága, a fiam közepes tanuló, az uram kertészete vagy ipara nem jövedelmez annyit, hogy egyetemi költségekre is teljék. Vagy nagynehezen már kitan itattuk, de most hiába kilincsel naphosszat, még egy ötvenpengős állást sem kap. Hát nem

92