Ferencz József (szerk.): Unitárius évkönyv 1938 (Budapest, 1938)

Mit tehetek én?

olyankor fog el bennünket, anyákat és háziasszonyokat, amikor — nincs pénzünk. Mikor mi vagyunk azok a közmondás beli asszonyok, akiket az üres kamra bolondít meg. Ha nem is kellemes, néha hasznos ez a végső erőfeszítésrekényszerítő állapot, olyankor leszünk a legtalálékonyabbak, az ebédek a legízletesebbek, melyeket a „semmiből“ roppant nagy figyelemmel és odaadással készítettük el. A bődön fenekéről összekapart zsírral olyan vigyázva bánunk, a vízzel kevert galuskát annyi hévvel dolgozzuk el s az ételt oly gondosan Ízesítjük, hogy a szeretet, a teljes lélekkel végzett munka különb ebédet teremt elő, mintha a finom és drága hozzávalókat félfigyelemmel főzzük össze.

Szándékosan választottam ennyire köznapi példát. Ami a kicsinyre érvényes, nagy dolgokra is igaz. Az életben szakasztott úgy van, hogy lehetőségeket távolról, másoktól, mintegy ajándékba várjuk s számításunkból kifelejtjük saját adottságainkat s a kézzel fogható lehetőségeket.

Ki nem bukkant már egy-két pengőre nagytakarítás közben! Ha a pénz után kutattunk volna türelmetlenül, biztosan nem akadtunk volna rá! De minket nem a pénz, hanem a tisztaság vágya vezetett Az életünkben is sokszor anyagi előremenetel van elrejtve, de csak a legapróbb dologra kiterjedő lelkiismeretesség által gurul elő s nem akkor, amikor kapkodva dolgozunk.

Alig akad olyan ember, aki nem tudna a

91