Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Dávid Ferenc Egylet

mellé ültünk, az melegített, segített, összetartott, szeretetet sugalt egymás szivébe, egymás iránt. A forradalom tüze pusztított,, rombolt, gyűlöletet és rombolást terjesztett. Es mégis sokan vannak, kik ezt a két tüzet összetévesztik és éppúgy félnek dr. Luther Márton és Dávid Ferenc építő, életetadó tüzétől, mint a forradalom romboló tüzétől.

De volt ebben az időben is olyan munkatér, amelyet éppen az a kétségbeejtő helyzet hozott napvilágra teljes fényében és ez az egyház karitativ munkája volt. Az 1915. évben a Nőszövetség védelme, Perczelné Kozma Flóra vezetése mellett unitárius asszonyaink és leányaink együttes munkával 66 hósapkát, 20 pár térdvédőt, 14 pár csuklóvédőt készítettek el 137 K. kiadással és nehéz munkával. Ez volt az első alkalom, mikor a női szív könnyet törült le a szenvedő harcosok gondterhelt arcáról és azóta szünet nélkül tart ez a sziszifuszi munka. Folytatja a könnytörülést a Nőszövetség, fillérekből pengőt varázsol elő s azt kérdezi, mikor túlságosan kifáradt:

— Meddig tart még ez igy?

Az ifjúsági kör üresen maradt helyisége is megtelt lakókkal, ott szervezték meg először az unitárius főiskolai tanulók otthonát, ennek létrehozatalára polgárdii híveink s a rokonlelkek Józan Miklós alapot gyűjtöttek.

A világháború s az azt követő kommün és megszállás után megcsonkított hazánkban kis ponton állottunk. A lélekben hatalmas nemzetek siettek segítségünkre. Svájc, Hollandia, Belgium, Anglia és Amerika láttak el segitség-7

97