Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Dávid Ferenc Egylet

gel. Mentek gyermekeink az idegenbe egy kissé jobban élni és jött az élelmiszer, ruha az idegenből az itt maradiaknak és újra a jótékony közvetítő a női k z volt.

Azután megszabadultunk a háború, a kommun rémeitől, elvonult az épp oly rémes és szégyenteljes román megszállás is, bevonult falvaink közé a nemzeti hadsereg élén kormányzó urunk. Egy új világ lelkiszemeink előtt. Boldogan vettünk részt a hálaadó istentiszteleten, melyet összes egyházaink együtt végeztek az Országház előtt. Azt hittük, hogy végre béke lesz, lelket, szivet nemesitő béke. Reménykedtünk, hogy felébred Európa és az Andesek Krisztusa — akiről oly szépen beszélt nekünk Perezelné Kozma Flóra — ez az Andesek Krisztusa fog az országok, a nemzetek, a fajok és felekezetek közé emelkedni. De ehelyett a homousion és homoiusion örök célnélküli, csak bánatot, csalódást, bajt és gyászt szülő szélmalom harca lépett, ahol a győztes és legyőzött van és ahol százalékú kulcs szerint engedik meg a nagyobbak a kisebbeknek nemcsak a rádió nyilvánosságát, de még a lélekzetvételt is.

Keresztény fellendülés következett, de ezt felekezetiessé tették, külsőségekben sokat nyert a kereszténység, templomok, kegyhelyek épültek, de az összehozó, összetartó lélek kiveszett a nagy igyekezetben. Nem azt nézték, hogy miben vagyunk mindnyájan egyek, hanem azt, hogy miben térünk el egymástól és ez az eltérés jogot adott a gyűlöletre.

Elhangzott a tiltakozás szava az oly iga98