Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Lukács evangéliuma

Hiszen a könyörülő szamaritánusnak mint példaképnek odaállitása egy zsidó ember elé, hallatlan merészség volt Jézus részéről, aki látta, hogy a zsidók, hogy utálják a szamaritánusokat. Vagy egy rómaiakkal cimboráié vámszedőről (publikánusról) azt állítani, hogy az megigazult a templomban, mig a farizeus nem, ez olyan kihívás volt a zsidó társadalom önelégültségével szemben, amelyet nem tudtak Jézusnak megbocsátani. S hogy a bűnösök barátja volt s egy megtértet többre tartott, mint kilencvenkilenc úgynevezett igazat (farizeus), ez meg egyenesen gyanúsnak tüntette fel erkölcsi érzületét abban a vallási környezetben, amely csupán a a külsőségek megtartásától tette függővé, hogy valaki igaz ember, vagy sem.

Ezekből a példázatokból látszik ki leginkább Jézus hallatlan forradalmisága a szellem, a vallás területén. És ezt az izzig-vérig forradalmi lelkületet csupán Lukács tudta jól kihangsúlyozni evangéliumában.

Ez a forradalom a szeretet forradalma volt, a hazugság, a gyűlölség maradiságával szemben. Ez a világot átfogó roppant feszülés, amit mi emberek Szeretetnek nevezünk. Lukács evangéliumából csak úgy árad felénk. Ennek a szeretetnek hangsúlyozott ábrázolása teszi örökre modernné ezt a felülmulhatatlanul szép Írást. Nincs az a szociális reformer, aki jobban hangsúlyozná a szegény iránt való kötelességet, mint a gazdag és a Lázár példázata. Vagy a gazdag ifjú jelenete, amelyben Jézus kifogyhatatlan szeretete oly sötét, tragikus hátteret kap. Itt ezekben a jelenetekben más oldalról hangsulyo-61