Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Lukács evangéliuma

Hiszen a könyörülő szamaritánusnak mint példa­képnek odaállitása egy zsidó ember elé, hallat­lan merészség volt Jézus részéről, aki látta, hogy a zsidók, hogy utálják a szamaritánuso­kat. Vagy egy rómaiakkal cimboráié vámszedő­ről (publikánusról) azt állítani, hogy az megiga­­zult a templomban, mig a farizeus nem, ez olyan kihívás volt a zsidó társadalom önelégült­ségével szemben, amelyet nem tudtak Jézusnak megbocsátani. S hogy a bűnösök barátja volt s egy megtértet többre tartott, mint kilencven­kilenc úgynevezett igazat (farizeus), ez meg egye­nesen gyanúsnak tüntette fel erkölcsi érzületét abban a vallási környezetben, amely csupán a a külsőségek megtartásától tette függővé, hogy valaki igaz ember, vagy sem. Ezekből a példázatokból látszik ki legin­kább Jézus hallatlan forradalmisága a szellem, a vallás területén. És ezt az izzig-vérig forra­dalmi lelkületet csupán Lukács tudta jól kihang­súlyozni evangéliumában. Ez a forradalom a szeretet forradalma volt, a hazugság, a gyűlölség maradiságával szemben. Ez a világot átfogó roppant feszülés, amit mi emberek Szeretetnek nevezünk. Lukács evan­géliumából csak úgy árad felénk. Ennek a sze­retetnek hangsúlyozott ábrázolása teszi örökre modernné ezt a felülmulhatatlanul szép Írást. Nincs az a szociális reformer, aki jobban hang­súlyozná a szegény iránt való kötelességet, mint a gazdag és a Lázár példázata. Vagy a gazdag ifjú jelenete, amelyben Jézus kifogyhatatlan szeretete oly sötét, tragikus hátteret kap. Itt ezekben a jelenetekben más oldalról hangsulyo-61

Next

/
Oldalképek
Tartalom