Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Lukács evangéliuma

zódik Jézus univerzálizmusa. Az üdvösség a nagy tömegeké, a millióké szemben az önző gazdagság partikularizmusával, amely csak a beérkezetteket, a megtollasodottakat, a bőségben fürdőket tartja százszázalékos embereknek. Hallatlanul új ez a felfogás még ma is és mindaddig, mig a tisztes szegénység becsülete e földön, az emberiség világában fel nem fedeztetik. Ez a felfedezés nagyobb lesz minden eddiginél s az emberek csodálkozva fogják felismerni, hogy e nagy teljesítményhez egy kétezeréves személyiség, az emberi tökéletesség eszményképe : a názáreti Jézus segítette hozzá őket.

Azért, mert ilyen újságokkal, ilyen megkapó paradoxonokkal találkozunk lépten-nyomon Jézus evangéliumában, olvasnunk kell azt és át kell élnünk azt. Nem könnyű feladat, mert a szeretet megvalósítása a legnehezebb dolgok közé tartozik. De éppen ezért meglepőbb és megdöbbentőbb történet ez az evangélium minden más modern Írásnál. Jézus evangéliuma a jövőnek Írása, mint, ahogy a jövő zenéje az emberi jóakarat a mának irtózatos gyűlölködésével szemben.

Iván László.

62