Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)
Lukács evangéliuma
században Máté evangéliumát helyezte legelőre az újszövetségi könyvek sorozatában. De ez azután egy újabb homályosításnak, egy újabb torzításnak kezdete lett. Az egyház sok mindent nem talált meg Jézus életében, amire neki szüksége volt. így például az egyházalapitás históriáját. Vagy a keresztelés megparancsolását (az evangélium utolsó versei). Tehát csinálni kellett ilyen történeteket. Az efféle úgynevezett „későbbi betoldások“ mind Máté evangéliumában, az egyház által annyira kedvelt iratban találhatók. Harmadik torzítása ennek az evangéliumnak, hogy írója szerette a nagyszabású, széles fogásu beszédeket. Ezért minden hasonlót egybehordott s egy helyen mondatott el Jánossal. Persze a történelmi valószínűség kárára. Jellemző példa erre a Hegyibeszéd, amely Máténál három fejezet, mig Lukácsnál nem is egy egész. Máté Jézussal egy nagyszabású tankölteményt mondat, amelyben együtt van az egész kereszténység. Lukács azonban ragaszkodik az eredeti hegyi beszédhez, amely lángoló lira s egyetlen eszme tüzeli: Szeress ! Nos e hátrányok, e torzítások mind hiányoznak Lukácsnál. Az ő Jézusa az igazi Jézus, akinek tanításából Máté éppen a legforradalmibb igazságokat hallgatja el, amelyek mind elvesztek volna, ha ez a lánglelkü görög le nem írja őket. Ilyen remekek pl. a könyörülő szamaritánus, a gazdag és a Lázár, a farizeus és a publikánus, továbbá a tékozló fiú története. Hogy ezeket Máté miért nem közölte, az könynyen érthető, csak el kell olvasni a történeteket. 60