Unitárius évkönyv 1937 (Budapest, 1937)

Lukács evangéliuma

nelemben, aki az egyetemes (univerzális) szeretetet tette saját lelke legfőbb ékességévé s ezt követelte meg azoktól is, akik követni akarták. Szemben álltak vele a zsidó nép vezetői az úgynevezett farizeusok, akik a zsidó elkülönülésnek (partikularizmusnak) voltak a hívei s fő elvük az volt: elsősorban zsidót kell szeretni, a második, harmadik sorban pedig senki sincs. Mert a többi népek csak tizedranguak, csak hitvány barbárok (gójim), akikkel egy jó zsidó, egy jó farizeus (ez a szó elkülönitőt, partikularistát jelent) mitsem törődik. Jézus tehát a farizeusokkal szemben az egyetemes szeretet képviselője, a legnagyobb univerzálista, aki e magatartásáért, az emberi nem igazi üdvösségéért, amely nem más, mint a mindenkire kiterjedő szeretet., elszenvedte a szörnyű, de bizonyságtevő kereszthalált. így mutatta meg, hogy a szeretet több, erősebb, mint a halál.

Nos Jézusnak ezt az igazi jelentőségét, az ő egyetemes emberszeretetét a görög Lukács ábrázolta ki az ő evangéliumában. Míg a másik : a zsidó származású Máté ezt az igazi Jézust elhomályosította, sőt a zsidó nemzeti szükkeblüség színeivel festette át. Ez érthető, ha tekintetbevesszük, hogy Máté zsidó és célja volt a zsidó népet vezetőivel szemben megnyerni Jézusnak. Ez pedig nem ment máskép, minthogy Jézust kellett közelíteni a zsidó felfogáshoz, mert az ellenkező irányú törekvés a zsidó lélek maradiságán megtört. S mivel a felekezetiesség oly rokon természetű jelenség a zsidó sziikkeblüséggel, ne csodálkozzunk, hogy a kialakuló keresztény egyház Krisztus után a negyedik

59