Kanyaró Géza Pál (szerk.): Unitárius évkönyv 1936 (Budapest, 1936)

Barbabás István: A magyar keresztény unitárius anyaszentegyház hitrendszere

kívül semmivel nem korlátozza. A dogmákat — hittételeket — csak történelmi dokumentumoknak tekinti, amik a körülményekhez képest változhatnak és amik a szentirás alapján kritika alá is vonhatók.

Az unitárizmus, amikor az emberi értelem alkotta dogmákra is rávetiti az emberi értelem sugarát, nagy kockázatot vállal. De vállalta és vállalja ezt a kockázatot még abban az esetben is, ha a betűre támaszkodó elfogultság kizárja a «pozitív» vallásrendszerek sorából. «Vállalnia kell a kockázatot, mert az unitárizmus szemében nem az a döntő, hogy mit ir elő egyikmásik hittétel vagy mit rendel ez vagy az a zsinat, hanem az a döntő, mit tanított Jézus, az apostolok és mit mondanak az evangéliumok.»

Az unitárius egyház felfogása szerint a protestántizmusban jelentkező reformáció is csak igy válik teljessé. Csak igy érvényesülhet az istentkereső hivő léleknek az a fenséges joga, hogy vizsgálhassa és vizsgálja még az Istennek mélységeit is és eljuthasson arra a napfényes magaslatra, ahol már nem tükörből, hanem szemtől szembe látja az Istent és boldogan, mindennemű korlátozástól menten, vallhatja az evan gélistával: «Ez pedig az örök élet, hogy megismerje nek téged, egyedül igaz Istent és akit elküldöttél, a Jézus Krisztust.» (János evang. 17. rész 3. versed

*

Az unitárizmust megtestesítő magyar keresztény unitárius anyaszentegyház a fennebb közölt apostoli hitvallás egyes tételeit a következő értelemben tanítja:

1. Istenről. Az Isten lényében és személyében egy. Teremtője a mindenségnek s a mindenségijén az

6