Unitárius énekeskönyv (Románia, 1951)

Énekek

2. Emelt fővel, merészen, bátran

Hogy hirdettek a Dávidok,

A megtagadt mester nyomában Lángot küldtél, nem olthatót,

Azért-e csak, hogy rendületlen Hittel vallhassuk : Egy az Isten,

Csak egy . . . s imánk könnyárba fűlt. .. Uram, szent kincs, fájó öröm nekünk a múlt.

3. Oh jó atyánk, atyáink Atyja,

Elásva a kincs nem hevert,

De bár utód utódnak adja,

Balsorsunk, jaj, itt is betelt:

Már nem hevít, Átok van rajta ?

Vagy csak mi volnánk, büszke fajta, Könnyelműségünkben vakok,

Múltúnkat (jaj, oh meg ne hallj) megtagadók

4. Oh jó Atyánk, atyáink Atyja,

Büs aggodalmunk jól tudod Ne hagyd, Uram, hogy megtagadja Apját, múltját a korcs utód.

Oh tégy csodát, lobbantsd ki lelked,

Uram, lelkünk nincs, azt adj, lelket:

A múlton csüngő nemzedék Találja meg, szeresse meg Egy Istenét!

(P. M.)

217.

Dallama: 190. No minden népek.

I. Világot biró Mennyei biró, Egy örök Isten, Akinek itt lenn Mindenki minden Gondolatáról

Számot ad híven, Mert sziveinkben Ülsz törvényszéket, ítélőszéket,

Egy örök Isten, Hallgass meg minket.

174