Unitárius énekeskönyv (Románia, 1951)

Énekek

3. (Uram, irgalmazz ! Uram, irgalmazz!) Uram, a lelkünk Megülte, fojtja.

Egy örök Isten,

Te, ki a szivben Ülsz törvényszéket: (Uram, irgalmazz ! Uram, irgalmazz !) Fájdalmunk büszkén Add, rád találjon S ott is csak áldjon.

(P. M.)

218.

Dallama: 237. Dicséret, dicsőség.

1. Dicsőséges Isten!

Kit magasztal menny, föld, tenger,

Imád hiv érzetben

Minden felség, angyal s ember.

A magasság s mélység határi,

Ezer napok égő sugári,

Dicsőségedet ragyogják ki.

2. Nincs több örök Isten

A mindenség nagy frigyében,

Csak te véghetetlen,

Teremtményid hiv körében,

Kik téged Istennek hirdetnek,

Neked naponként hálát zengnek S kegyelmedből életet nyernek.

2. Fojtogat minket Égni nem égő,

Égni nem értő. Titkon emésztő Bús tüzek iiszke, Fekete füstje.

Könny azt nem oltja, Csak belefojtja,

Ott marad üszkös Fekete foltja,

Keserű vádak (Uram, irgalmazz !)

175