Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

Rám - te-kint-ve Ne bün-tess meg, Is-te-nem.

2. A te nyilad bűneimért úgy is elért

S megsebzé már szívemet,

Kezeidnek súlyos volta porba sujta Es sanyargat engemet.

3. Gyászruhában járok sírva, mert gyógyírja

Sebeimnek nincs sehol;

Bűnöm átka száll utánam nyavalyámban, Melyben testem elromol.

4. Én Istenem, szánalommal, irgalommal

Tekints inkább engemet,

S akit megtört már a bánat, a bocsánat Váltsa már meg lelkemet.

(Szenei Molnár Albert átírva.)

189.

(XLII. ZSOLTÁR.) D. Bourgois. Világi dal.

Mint a szép hí - ves pa - tak - ra, Lel - kém úgy ó - hajt U - rarn - ra,

A szar-vas ki - ván - ko - zik. És hoz - zá fo - hász - ko - dik.

Te-hoz-zád, én Is - te-nem, Szom- ju - ho - zik- 143 -