Unitárius énekeskönyv (Kolozsvár, 1927)

Előszó az első kiadáshoz

én lel-kém : Vaj-jon szí-ned e - le - i - be

Mi - kor ju - tok é - lő Is - ten ?

2. Éjjel-nappal hulló könnyem Énnekem a kenyerem. Amidőn azt kérdik tőlem, Vájjon hol van Istenem, Lelkem ezen kiontom És szent házad óhajtom, Hol a hívek seregében Orvendek szép éneklésben.

3. Én lelkem, hát mért csüggedsz el, Mért kesergesz

[ennyire ?

Bízzál Istenben, nem hágy el, Megvigasztal végtire. Arca hogyha rád tekint, Megvigasztal majd megint, Oh kegyelmes jó Istenem, Mint sajog, fáj szegény

[szívem ? 1

4. Sebessége árvizednek És a zúgó nagy habok Rajtam összeütközének, Mégis hozzád sóhajtok, Mert te engem megtartasz, Éjjel-nappal vigasztalsz S dicséretet énekelek Neked, erős őrizőmnek.

5. Én lelkem, hát mért csüggedsz el, Mért kesergesz

[ennyire ?

Bízzál Istenben, nem hágy el, Megvigasztal végtire. Ő nyújt majd szemlátomást Bánátimból gyógyulást S megmutatja nyilván nékem, Hogy csak ő az én

[Istenem.

(Sz. Molnár Albert átírva.)- 144 —