Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
utolsó vacsora elbeszélése hatott (az ószövetségi kenyérszaporítási csodákkal együtt) a sokaság megvendégelésének történetére. Egyébként ez az egyetlen olyan asztalközösségi történet, amely szabad ég alatt történik. Jézus tehát mindig vendég volt, sosem vendéglátó vagy házigazda. A formálódó egyház azonban egyszerre töltötte be a házigazda és a vendég szerepét. Es hogy a házigazda szerep és a tényleges étkezés lebonyolítása milyen nehézségekkel járt, azt jól szemlélteti számos, már korábban említett rész. Érthető tehát, ha a nehézségre egyfelől az inkluzív jelleg visszaszorításával (egyre több részvételi előfeltétel), másfelől a tényleges étkezés jelképes étkezéssé formálásával válaszolt az egyház. Nem nehéz végiggondolni, hogy a Jézus által gyakorolt, radikálisan nyílt asztalközösség Jézus nélkül fenntarthatatlan volt. Hogy a gyakorlat mégis életben tudott maradni, ahhoz egyértelműen a rítus útjára kellett lépnie, és a gyakorlati kivitelezhetőség érdekében jelképes étkezéssé válnia. Ez pedig feltételezte a Pál-féle teológiai zsenialitást és találékonyságot.110 A kérdés csak az marad, hogy a lényeg a rítusban való megőrzésre kerül-e és kommunikálható-e? Jézus nyílt asztalközösségét és a fent vizsgált hagyományvonulatokat együtt látva azt mondhatjuk, hogy ajelképes rituális étkezés akkor képes Jézus asztalközösségének üzenetét hordozni, ha 110 Vagy a Didakhé-félét, de a későbbi kereszténységre Pál befolyása volt meghatározó. 111 Itt igyekszünk a 2006. második lelkészértekezletén elhangzott hasonló témájú előadást követő kérdéseket és észrevételeket is hasznosítani. Köszönet a hozzájárulóknak! a) nem feledkezik meg arról a jézusi/keresztény felismerésről, hogy Isten (és Jézus) akkor van leginkább és legfelismerhetőbben jelen, amikor az étel és ital (tényleges és jelképes tartalom!) mindenki számára egyenlően kerül felajánlásra; b) ha nem tekinti magát a tényleges asztalközösség (életközösség) helyettesítőjének, hanem állandó serkentőjének; c) ha képes Isten országának valóságát átélhetővé tenni abban a mindenkorijelenben, amely a múltra való emlékezés (emlékezés Jézus asztalközösségeire, tanítására) és jövő felé irányulás (Isten megvalósulás folyamatában levő országának közelsége, ezt előmozdító hivatásszerű életelkötelezés) tengelyén helyezkedik el. 91 A a é g 5 5 y t z a ö t a k r a z o t l r ékül n ö r a t z V t i ö a a $ c J s s é é o z g r u e a Az unitárius úrvacsora - néhány megközelítési szempont111 Az előbbi összefoglalásból felismerhető, hogy az úrvacsora igenis liturgikus szertartás, amely rituális jellegénél fogva, a tér, idő és szerepek strukturálása által artikulálja az egyén és közösség életét. E funkciója révén annak alaptartalma ismételhetően átélhetővé válik az egyén és közösség számára, és
