Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
megalapításával egyidőben Antipas pénzverdét állított fel. A „monetizálás” az uralkodó réteg érdekeit szolgálta, mert lehetővé tette egy adott terület javainak (adók) a könnyű elszállítását, az adók és adósságok nem terményhez, hanem pénzértékhez való kötését.38 38 S. Freyne: Herodian Economes in Galilee: Searching for a Suitable Model. In P.F. Esler: Modelling Early Christianity: Social Scientific Studies of the New Testament in Its Context. London 1995. 23-46, 38. 39 Különösen M. I. Finley (The Ancient Economy. Barkeley 1973.141 és 158), valamint M. Crawford (Money and Exchange in the Roman World) - tisztázzák a hitel, profit és tőke körüli gyakori anakronizmusokat, melyek a korábbi kutatásba gyakran beszüremkedtek. 40 A kérdést többen tárgyalják mélységeiben, néhány fontosabb elemzés: I. M. Fienley: Ancient Society. In A Dictionary of Marxist Thought. Cambridge 1991. 23-26; S. Freyne: Herodian Economics, 29-35; K. C. Hanson - D. E. Oakman: Palestine in the Time of Jesus, 119-120. 41 Pl. Mt 6,12; 18,23-34; 20, 1-15; Mk 12,1-11; Lk 12,16-20; 16,1-17; TamEv 21. 42 A papiruszok bemutatásához és elemzéséhez lásd Hunt, A. S. és C. C. Edgar: Select Papyri. Vol. 2: Non-Literary Papyri Public Documents. Loeb Classical Library 282. Cambridge. 1934. 43 mSebiit 10,1-9; m.Giț 3,3 Vö. J. Nauzner: The Rabbinic Tradition about the Pharisees before 70. Part 1: The Masters. Leiden 1971.217-220. 44 I. m. d) A pénzpolitikával kapcsolatos anakronizmusokat elkerülve állíthatjuk, hogy az első században jelentősen megemelkedett a szabad parasztok (saját földdel rendelkezők) számára adott kölcsönök értéke, és ennek eredményeként a kölcsönzők kezében óriási földterületek halmozódtak fel. Ezt a jelenséget az evangéliumok is tükrözik. Ismételten hallunk hitelezőkről, sáfárokról, gazdasággal megbízottakról, hiányzó „gazdákról” (földtulajdonosokról) és az adósságot megtéritni nem tudók sorsáról. Josephus is megörökíti, hogyan semmisítették meg a felkelés idején a pénzkölcsönzők iránti gyűlöletükben a nyilvántartásokat őrző épületeket. Néhány ilyen korabeli szerződés szövegezését tanulmányozva jól felismerhetővé vált a hitelezések mögötti hátsó szándék: a szövegezés nagyobb része a kései törlesztés következményeit ecsetelte, a börtönbüntetéstől a jószág elvesztéséig. 39 40 41 42 A kölcsöntéma elég jelentősnek bizonyult ahhoz, hogy az elit a Törvény módosítását kérje. Az ún.proszbul, amelyet megerősít mind a rabbinikus irodalom, mind egy 50-es évekből származó dokumentum43 , és amelynek bírói határozatformuláját Hillél mondta ki, így hangzik: „Én megadom neked ígyés-így és úgy-és-úgy, a bírák ezen-és-ezen a helyen, minden tartozásomat, amelyet bármikor begyűjthetek.”44 A proszbul lényege, hogy az adósság nem törlődik el a szombatévvel, hanem azt követően is visszafizethető. Tehát az adósság állandósulását biztosította a törvénymódosítás, még ha hilléli szándéka az volt is, hogy a szombatév közeledtével is lehessen a rászorulóknak kölcsönhöz jutni. Ha figyelembe vesszük, hogy a Törvény egyik tartópillérét módosították, világossá válik, hogy egy olyan gazdasági nyomást kell mö-67 A a í g s s y t z a ö t a k r a z o t I r ékül n ö r a t z V t i ö a a 2 « r u e a
