Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Czire Szabolcs: A történeti Jézus asztalközössége és az úrvacsora gyakorlata
götte látnunk, amely egy ilyen változtatást képes kieszközölni.45 Nem lehet a dolgot nem összefüggésben látni a pénzveréssel, amely a kölcsönök adását hatványozottan lehetővé tette. Igaz ugyan, hogy nemcsak pénzbeli kölcsönök voltak gyakorlatban46 , hanem gyakran terménybeliek is, a kettő végső fokon mégis összefügg egymással. 45 S. Appelbaum: Judea as a Roman Province: The Countryside as a Political and Economic Factor. ANWR 2.8 (1977), 361-379, 370. 46 Hunt - Edgar, 1988 mutat be olyan papiruszokat, amelyek terménybeli kölcsönök szerződéseit tartalmazzák. 47 M. Goodman: The Ruling Class of Judea. The Origins of the Jewish Revolt againt Rome, A. D. 66-70. Cambridge 1987.56. 48 Talán ennek az emlékét őrzi a Tamás evangéliuma nagy vacsora példázatának harmadik mentegetőzése: „Egy falut vásároltam. Mivel a béreket fogom begyűjteni, nem tudok eljönni. Elnézést kérek.” (64,8; Saját fordítás, Keresztény Magvető 2004/6, 269). 49 E. Wolf: Peasants. Englewood Cliffs 1966.70kv. 50 A szociológia és antropológia közös nyelvhasználatában a nukleáris család egy közös háztartásban élő nőt és férfit jelent (vagy egyiküket), akik saját vagy fogadott gyermekeket nevelnek. Ezzel szemben a kiterjesztett családban a házaspáron és a gyerekeken kívül más rokonok is élnek, azaz három vagy több generáció. A. Giddens: Szociológia. Budapest 2003. 379. Könnyen átlátható, hogyan vezethetett e kölcsön-rendszer a földek egyre kevesebb kézben való összpontosulásához egy olyan területen mint Galilea, ahol a vidéki lakosság nagyobb része olyan szabad parasztokból állt, akik épp csak a család szükségleteit fedezni tudó földterületek fölött rendelkeztek. Az atyafisági szolidaritás a kisebb terménybeli hiányokat tudta ugyan fedezni, egy rossz esztendő azonban több kisgazdát arra kényszeríthetett, hogy elfogadja a rendkívül előnytelen és végzetes következményekkel fenyegető kölcsönt, amelyet a legtöbben csak földük egy részének vagy egészének elvesztésével tudtak törleszteni, megfosztva ezáltal magukat a szabad élettől.47 Ez az ördögi kör - kiegészülve a katonai és politikai nyomással - elvezetett az 1. század első felében a birtokok koncentrálódásához.48 Ezzel együtt a családi és közösségi formák is súlyos változáson mentek át. A hellenista és Hasmoneus időszakban kezdődő folyamat a többnyire saját földjeik közepén élő nagycsaládokat a falvakba való tömörülésre kényszerítette. Az ősi törzsi együttélési formák felbomlásával a faluközösségekbe való rendeződés kínálkozott a családi formánál nagyobb védelmet nyújtó együttélési formának. Ez azonban megkönnyítette a vidéken élők felügyeletét és kihasználását. A korábbi formát a kulturális antropológia az ún. „négyszobás ház” néven emlegeti, amelyben a többgenerációs nagycsalád élt együtt. Ezt váltotta fel a „falusi ház”, amely egy több család által közösen használt udvarocska köré épült (védelmi és gazdasági szempont). E. Wolf 49 négy olyan körülményt sorol fel, amely hozzájárul a kiterjesztett család felbomlásához a „nukleáris” család javára.50 Ebből kettő alkalmazható a Jézus-kori Galileára. Az első, amikor a rendelkezésre álló termőföld már nem képes eltartani a 68 c s z z i a r b e o l c s
