Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Kozma Zsolt: Az Ószövetség történelemszemlélete. Jelzések egyháztörténet-írásunk felé
5. Az ószövetségi történetírók valóságos eseményeket írtak le. Ezt nem szabad az eddigiekkel, például a kérügmatikus jelleggel szemben kijátszani. A kérügma is a históriai talajon nyugszik, JHVH valóságos történeti tetteket hozott létre, Izráel hite valóságos megtapasztaláson nyugszik, az időszerűsítés a valóságból a valóságba történik. Izráel nem mondott le egy pillanatig sem arról a magával szemben felállított követelményről, hogy múltját mint valóságot fogja fel. A történetikritikai eljárás egyetlen célt látott maga előtt. Izráel históriáját valóságos eseményekben akarta felfogni és leírni. Izráel leírt múltjából pedig tényszerű eseményeknek csak azokat tekintette, melyek egy általános politikai történelem párhuzamosságának próbáját kiállják. így aztán, ha nem talált ilyeneket, ha például a perzsa évkönyvekben nem volt szó Eszterről, Vástiról, akkor sietett azt a következtetést levonni, hogy Izráel történetírása bizonytalan forrásokból táplálkozott, megbízhatatlan. Hogy ma az Ószövetségben leírt események alapján mennyire lehet Izráel történelmét rekonstruálni, ezt lehet optimistán (mint a keresztyén és a zsidó fundamentalisták), szkeptikusan (mint a történeti-kritikai iskola), vagy feltételesen felfogni, hogy ti. elővigyázattal meg lehet kísérelni. A feladat viszont nem ez, hanem az, hogy azokat az Izráel által felfedezett történeti tényeket - ha úgy tetszik faktumokat — vizsgáljuk, amelyeket az Ószövetség mint valóságosakat leír. Ez elsősorban azt jelenti, hogy az Úr nem a politikai történelmen kívül eső, attól elszigetelt, hanem valóságos történeti eseményeket hozott létre. Izráel egész történelme nem más, mint az Úr valóságos tetteinek a sorozata. Másodsorban azt, hogy Izráel, mint ennek a történelemnek részese, JHVH valóságos tetteit valóságosan tapasztalta meg. Ez utóbbi megállapítás arra vonatkozik, hogy a szentíró nemzedékének is volt valóságos élménye. Minél jobban megismerjük a hagyomány mozgását, a kézről kézre történt továbbadást, a történeti tény (faktum) és az építő magyarázat (kérügma) egymáshoz való viszonya annál bonyolultabbnak látszik. A történeti magot és a kérügmatikus képződményt a történetíró összeolvasztotta és megalkotta a maga történelmi képét. Az esemény lejátszódott a történelem egy adott pontján, Izráel erről megalkotta a maga véleményét, a valóságos eseményre reflektált a maga módján. A következő nemzedék ezt átvette, ő is megtapasztalta az Úr tetteit és hozzáadta a maga reflexióit. Ezt a kettőt: a régit és az újat összeötvözte, és mint valóságos történetet továbbadta. .. s ez így ment az irodalmi lecsapódásig. A történeti-kritikai iskola azon fáradozott, hogy a kérügma generációs leülepedéseit a szövegben megállapítsa, és a maga többé-kevésbé objektív módszereivel a történeti magot és a kérügmát megkülönböztesse. Ez még 51 A t J i z ö e r r l á Ó t z s s é é u z n s n ö e e k V l k ' e f t m e e S S g l é z y é geh m á l z é t l ö t t n e
