Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Molnár B. Lehel: Erdő János egyházunk és népünk szolgálatában
Erdő János a változások után főjegyző- és püspökhelyettesként az egészségileg gyengélkedő Kovács Lajos püspök mellett egyre nagyobb szerephez jutott az egyház vezetésében. Kovács Lajosnak 1994-ben bekövetkezett halála után, az ugyanazon év decemberében tartott főtanácsi ülés Erdő Jánost mintegy eddigi munkájának elismeréseként és megkoronázásaként egyházunk 29. püspökének választotta meg. Folytatnia kellett azt a nehéz belső és külső építőmunkát, amely elé a változások és új lehetőségek állították egyházunkat. Első újévi pásztorlevelében így fogalmazott: „Olyan időket élünk, hogy az élet egyszerű leéléséhez is hívő, erős emberekre van szükségünk, akik nem ismerik a meghátrálást, hanem amíg léteznek, remélni tudják a felemelkedést, az újrakezdést és a győzelmet. [...] Szilárd meggyőződésem, hogy a nehézségek, a megpróbáltatások elmúlnak. A legnehezebb helyzetekben is, bármilyen sötétek a kilátások, minden reménytelenség ellenére is felkel a Nap, az Igazság Napja. Csak legyenek hívő bátor férfiak és nők, akik nem futnak el a kötelesség elől, hanem azokat törekednek becsülettel teljesíteni."71 Ebben a két mondatban benne van Erdő János egész élethivatása, hogy semmilyen körülmények között nem szabad meghátrálni. Életén keresztül megtapasztalta, hogy a borúra mindig derű jön, és minden körülmények közt vállalnunk kell kötelességünket ott, ahová egyénenként és közösségként az Isten rendelt bennünket. 71 Erdő János: Újévi pásztorlevél. In: Keresztény Magvető 1995. (101. évf.) 3-4. Alig másfél évvel főpásztori hivatása felvétele után Ddr. Erdő János püspök életének 84. évében, 1996. július 27-én váratlanul elhunyt. Elhagyta azt a nagy küzdőteret, ahol egész életén át egy jobb és igazságosabb, egy istenibb életért harcolt. Püspökként is küzdött az alapvető emberi jogokért, anyanyelvűnkért, a felekezeti oktatás helyreállításáért, az elvett egyházi javak visszaszolgáltatásáért, épülő templomaink befejezéséért. Erdő Jánost nagy részvét mellett július 31-én a kolozsvár-belvárosi unitárius templomból kísértük utolsó útjára a Házsongárdi temetőbe. A temetési szolgálatot dr. Szabó Árpád főjegyző végezte. Erdő János élete szüntelen szolgálat volt unitárius egyházáért és magyar népéért. Olykor túl szigorúnak, ridegnek, merevnek, esetleg távolságtartónak tűnt, hisz ilyenné tette a sok megpróbáltatás. De a külszín alatt mindig ott volt a megértő, meleg emberi magatartás is, és akik ismertük őt, ezt meg is tapasztalhattuk. Sokan érezhettük gondoskodó szeretetét, biztatását a kitartásra, hogy az elindult úton tovább haladhassunk. Amit ő nem tudott megvalósítani, bízott benne, hogy mások majd megteszik. Teológiai és egyháztörténeti munkássága jelentős, és mégis egykötetes alkotóként halt meg. Elítélésével derékba tört az az életpálya, amelyre Angliában kitűzött fő célja, nevezetesen az unitárius egyház történetének meg-29 E e é s r g * z d y o ö h n l á é g J z p á á u ü l n n n a o k k t s á b a n
