Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Molnár B. Lehel: Erdő János egyházunk és népünk szolgálatában
30 M B o l L n e á b r e l írása tehette volna fel a koronát. Helyette tanító lett, Tanító a szó igaz és legnemesebb értelmében. Ahogy dr. Szabó Árpád az Erdő-tanulmánykötet második kiadásának előszavában fogalmaz: „A teológiát és annak forrását, a kijelentést is tanításnak fogta fel, s élete legszentebb feladatának tartotta ezt a tanítást megismertetni az új nemzedékekkel s felkészíteni őket a szolgálatra. [...] Tanulva tanított egy életen át. És nevelt. Eszményeket állított tanítványai elé, s maga is következetesen végigjárta eszményei útját.”72 Csak a legújabb lelkésznemzedéknek nem volt közvetlen tanítója, ennek ellenére az ő életműve a jelenben is hat, mert úgy osztotta szét önmagát, hogy általa az elkövetkező nemzedék is gazdagodjon. 72 Dr. Szabó Árpád: Előszó a második kiadáshoz. In: Dr. Erdő János: Teológiai tanulmányok. Kolozsvár, 1996. 5—6. Erdő János testi alakja halálával örökre eltűnt a múlandóság törvényszerűsége szerint, de az emlékezés fényénél még világosabban látjuk azt, hogy a testi halál csak a pillanatnak hódoló emberi élet végét jelenti. Az önzetlen Isten- és emberszolgálatban eltöltött tanítói, nevelői, tudósi élet azonban örökre beépült a szűkebb unitárius és a tágabb magyar közösség erkölcsi, társadalmi és tudományos életébe.