Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Gaal György: A két világháború közti erdélyi magyar iskolák identitás-védelme Gál Kelemen munkásságának tükrében
szedelme előtt. így ma tényleg az a helyzet, hogy az iskolák vezetése teljesen kisiklott a fenntartó egyházak kezéből."26 26 G [ál Kelemen]: Kisebbségi tanáregyesület. Ellenzék 1927. aug. 28. 27 Állami felügyelet, befolyás és ellenőrzés felekezeti magyar középiskoláinkban. Magyar Kisebbség IX. évf. (1930) 14-18. 28 Elkészült a középiskola reformja is. Ellenzék 1925. dec. 18.; Anghelescu miniszter legfrissebb tervezete. Törvényjavaslat az elméleti és gyakorlati középoktatásról. Keleti Újság 1926. jan. 20. Máig nincs adatunk arról, megalakult-e a kisebbségi tanáregyesület. Három évvel később a Magyar Kisebbség hasábjain27 mutatta be Gál, milyen kapkodás és ötletszerűség jellemezte a román iskolapolitikát. Régen (értsd: a magyar rendszerben) minden tankerület élén főigazgató állt, aki pártszempontoktól függetlenül látta el feladatát. Ő vagy helyettese minden évben egyszer meglátogatta kerülete valamennyi iskoláját, ahol rendszerint négy napot töltött, minden vonatkozást megfigyelt, minden tanárt meghallgatott. Észrevételeit jegyzőkönyvbe vette, s tapasztalatairól tanári értekezleten számolt be, ahol meghallgatta a tanárok esetleges ellenvéleményét. Felekezeti iskolába a tanfelügyelő, de még a miniszter is csak előzetes bejelentés és egyeztetés után jött. A tanítás a látogatás alatt is zavartalanul folyt. Ezzel szemben most minden állandóan változik. Hol csak délelőtt, hol délelőtt - délután kell tanítani, hol 50, hol 60 perces órákat írnak elő. Az inspektorok a gyakori kormányváltásokkal buknak, minduntalan új emberek jönnek, akik ötletszerűen látogatnak, nem csak abból a kerületből, néha egyszerre többen, egy évben többször is. Rendszerint csak egy-két vonatkozást ellenőriznek, főleg a románosítás helyzetét. Gyors jegyzőkönyvet vesznek fel, amelyet senkivel sem beszélnek meg. Az egyházi főhatóságot sem nem értesítik, sem nem tájékoztatják. Ennek a helyzetnek a szenvedő alanya a tanár, a tanító s végül a diák. Anghelescu „nagy művét”, a román oktatásügy reformját csak harmadik minisztersége idején tudta befejezni, ekkor sikerült csak a parlamentben megszavaztatni és 1928. május 5-i hatállyal közzétenni a középfokú oktatás törvényét. A tervezet már 1925-ben elkészült, s akkor ismertette Gál az Ellenzékben.26 A kormányváltozást követően az új miniszter más tervet készített, de nem volt elég ideje elfogadtatni. így az ismételten benyújtott, némileg csiszolt Anghelescu-féle változat vált — a magyarság parlamenti tiltakozása ellenére - törvénnyé. Ez megszüntette a 4+4 osztályos, felső tagozaton három profilra oszló, 1898 óta fennálló középiskolai beosztást. S akárcsak az 1921-es francia reform, egységesítette és hét osztályossá tette a líceumot. Az első, három éves ciklus anyagát a felső négy osztályban újra tanulták. A bakkalaureátus után a diáknak még egy egyetemi előkészítő éven is át kellett esnie mielőtt egyetemi polgár lett. Kisebbségi szempontból nem hozott újat, „mert a felekezeti iskolák autonómiáját végleg elintézte már a magánoktatási 227 A e i m r d u kdén é é n k t l t á y i s V i t s i á á 1 m s g á a - á g g v n h y é a á a d k b r e o l t r i m ü ú s e k k r k o G é ö l á b z á l e t k n i K e l e in e n
