Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)

Szabó Árpád: Az ember természete és rendeltetése

tikusok állították, nem a bűn székhelye, mivel a bűn az akaratban, az értelem beleegyezésében, a múlandó test „gyengeségében”, egyszóval az emberi természetben gyökerezik, amely ellentmond az isteni léleknek. Ez természetesen nem lesz mindjárt nyilvánvalóvá, ha Pált olvassuk, mert egy egész sor fogalmat használ a„belső ember”, megjelölésére, amelyek között nem tesz különbséget.

Az Újtestamentum összefüggésében külön kell foglalkoznunk Jézus felfogásával, egyrészt azért, mert nem talál bele abba a képbe, amelyet Pál és általában az Újtestamentum az emberről megrajzol, másrészt, mert az emberről való felfogásunk bibliai alapját elsősorban Jézus tanítása képezi.

Jézus tanításának, sőt egész életének középpontjában Isten áll. így az emberről való felfogását is csak istentanával összefüggésben érthetjük meg. Abból kell kiindulnunk, hogy Isten élő és jelenvaló valóság aki benne él teremtett világában, s gondviselésével irányítja annak életét. Egyformán gondja van emberre, állatra és növényre. Minden, ami létezik, csupán Istennel való kapcsolatában nyer értelmet. Jézus annyira élőnek érzi Istent, hogy csak a jelenben, az élet folytonosságának aktuális szakaszában szemléli a világot mint teremtést és annak csodáit. A jelen azonban — éppen a folytonosság elve szerint - magában hordja a múltat is mint kezdetet és a jövőt is mint beteljesülést. Jézust a kezdet nem érdekli, inkább teljes valójában a jövő felé fordul, s onnan várja Isten országa megérkezését.

így nem foglalkozik az ember eredetével és azokkal a metafizikai kérdésekkel sem, amelyek az ember természetét próbálják értelmezni. Számára az ember éppen annyira valóság mint Isten. Ezért az érdekli, mennyire képes a jelenben élő ember Isten akaratának megvalósulását a jelenben szolgálni és a jövő számára biztosítani. Bár Jézus Istennel való kapcsolatában fogja fel az embert, mégis valóságos élethelyzetében látja. Ez az ember azonban nem alkalmas Isten akaratának megvalósítására. Nem azért, mert bűnös természetével erre képtelen, hanem azért, mert élete messze került az isteni akarattól és többé nem érti azt. Ezért követeli az embertől, mindjárt prédikálása kezdetén: metanoiete (változzatok meg). A megváltozásban Jézus döntő elhatározást kér az embertől, új gondolkodás- és cselekvésmódot. Ez egy teljesen végleges választás kell hogy legyen: az élet újraértelmezése, új életmagatartás, egészében új élet. S mindez Isten akarata fényében.

Jézus az embert Istennel helyezi szembe. Ezért a döntés egészen személyes jellegű mindenki számára. Az ember csak úgy válik készségessé, ha tisztában van benső önmagával, és szembe tud nézni az erkölcsi követelményekkel. Sem a döntést, sem a felelősséget Isten ügye iránt nem lehet áthárítani a közösségre. Mindenkinek önmagát kell adnia.

Jézus azért kérte ezt az embertől és azért állított fel előtte magasrendű követelményeket, mert bízott az ember erkölcsi képességében, nagyra-124