Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)

Szabó Árpád: Az ember természete és rendeltetése

hivatottságában. Olyan magasra értékelte az embert, mint sem előtte, sem utána senki: Isten gyermekének nevezte s véglegesen meghatározta helyét és hivatását Isten világában. Istennek a lényegét s így a világgal és emberrel való kapcsolatát a szeretetben határozta meg. Ezért Isten akarata sem lehet más, mint ami lényege: a szeretet. Az ember előtt mint Isten gyermeke előtt egyetlen követelmény áll, amely magába foglal minden egyebet, mert ez az élet teljessége: az Isten- és emberszeretet. A szeretet parancsában alkalmat kínált ember mivoltunk megélésére, különösen azoknak, akik kívülestek az akkori társadalom kegyességén és megszabott keretein: a gyengéknek, betegeknek, alsóbbrendűeknek, reményteleneknek. Hozzásegítette őket a testi és lelki egészség megszerzéséhez. Az egész emberért élt: nemcsak a szellemilelki életet szolgálta, hanem az anyagi és világi érdekeit is. És minden embert bevont a szeretet közösségébe, tanítványt és ellenséget egyaránt.

Jézus az ember számára teljesen új lehetőséget tárt fel, az élet és szabadság új értelmezésének lehetőségét. Ez pedig nem más, mint az Isten akarata szerinti élet az ember javára, a szeretet szabadságában.

125

A t é r

z e $

e r n

e m d

m é e

b $ l e z t

re e t t

e é

2. Az ember filozófiai megközelítése

A filozófia története során olyan hatalmas anyag halmozódott fel az ember önmagáról szerzett ismereteiből, hogy azt lehetetlen - akár csak vázlatosan is - egy dolgozatban átfogni. Ez alkalommal inkább néhány olyan szemléletmódot szeretnék kiragadni, amelyek nézetem szerint döntő módon meghatározták az önmagunkról alkotott képünket.

2.1. A

görög gondolkodásban Szókrátész volt az első, aki a világ értelmezésétől az ember megismerése felé fordította a kutatás irányát. A döntő hozzájárulás mégis Platón nevéhez fűződik, akinek dualista világfelfogása évszázadokra meghatározta az emberről való felfogásunkat is. Platón ugyanis a dualista szemléletmódot átvitte az emberi lét vizsgálatára. A világban tapasztalható ellentét itt is megtalálható: az ember testből és lélekből áll. A valóságban a lélek alkotja az ember igaz valóját — mondja a nagy görög bölcselő —, a test csupán kívülről kapcsolódik hozzá. A lélek osztozik az örökkévaló lét és tiszta szépség világában, míg a test lehúz az érzékek birodalmába. A lélek halhatatlansága tehát kétségen felül áll. Mert ha az élet lényege felül áll minden időbeni változáson és a környezeti viszonyulásokon, és a változhatatlanság a szellemi élet legfőbb sajátossága, úgy a lélek - minden egyén lelke — a valóság örökkévaló eleméhez tartozik. Soha nincs kezdete és nem is ér véget. A testtel való kapcsolata csupán múló epizódja életének valamilyen vétek eredményeként, s ezért az élet feladata szabaddá tenni e vétek következményeitől és hozzásegíteni, hogy a lélek visszatérjen a láthatatlan világba.