Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)
áö fog hozzám beküldeni. De ember tervez, Isten végez! mert már aug. 18-án korán reggel kaptam harmadik levelét, melybe arra kér, hogy rögtön küldjék kocsit utána, hogy bejöhessen stb. stb. — mire én minden dolgomat félre téve magam mentem utána. Látni kellett volna, mily jól esett a már akkor sokkal betegebb embernek azon figyelem, hogy én is kimentem, s valóban, ha magára bízom, egyedül be sem tudott volna jönni, mert ezen pár nap alatt igen elgyengült! —estvére beérkezvén, szobájába felvezettem s az orvost elhivatva, ez időtől fogva betegsége roppant kínos volt, s azt hittem, de ő is hitte, hogy rövid idő alatt meghal, a miért folyton unszolt a végrendelet elkészítésére és letisztázására ; már pedig ezt nagy körültekintéssel kellett elintéznem, hogy a Dersi János akaratával mindenekben megegyező legyen. A gondos orvosi kezelés betegségét annyira enyhítette, hogy a végrendeletet, ha jól emlékszem, augustus utolsó napján aláírhattuk, — ez időtől fogva nyugodtabb lett, — kínjai is enyhültek, sőt még látogatóival szemben is tréfálgatott, ha pedig ketten maradtunk, tervezgetett, hogy jószágát bérbe adja, Maros-Vásárhelyt fog lakni, s egész kényelembe téve magát, jövedelmét a végrendeletben irt czélok mielőbbi megvalósithatása tekintetéből szaporítani és gyarapítani fogja. Betegsége változólag folyt le. Voltak enyhébb napjai, de általánosságban s legnagyobb részt oly kínos napjai voltak, hogy többször el voltam reá készülve, hogy más napig nem él. Betegsége alatt rajtam kiviil még Csíki Gergely volt gyakori vendége, másokat nem is igen szeretett, sőt nem is igen engedte, hogy meglátogassák. Hogy mennyire bízott bennem s ragaszkodott hozzám, tanúsítja az a körülmény, hogy midőn egyik tekintélyes nőrokona sub titulo, hogy a helyi kir. táblán pere lévén, ide kellett jönnie, kérdést intéztetett hozzá, hogy meglátogathatja-e? engem kért föl a hozzá vezetésre s midőn én a bevezetés után őtet rokonával magára hagyva, a más szobába távoztam, vissza hivott azon kijelentéssel, hogy maradjak csak ottan, mert neki előttem semmi titka nincs. Dersi János betegsége november közepén kezdett annyira roszabbra fordulni, hogy a felgyógyulásra nézve az orvosok minden reményt feladtak. Deczember 29-én reggel 6 órakor utczaajtómon csengettek, mire nőm, ezen szóval «kelj fel, mert Dersi J. biztosan meghalt» — felköltött — rögtön oda mentem, meghagyván fiamnak is hogy rögtön jöjjön utánam, a fiú oda érkezvén, azonnal Csíki Gergely barátomhoz küldöttem, kérve, hogy oda jöjjön ő is, s mire ők oda érkeztek alig félórái idő múlva a Csíki Gergely, én és fiam jelenlétében megszűnt élni. A többi tudva van. Biás István.
