Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)
21 II. Dersi János, Csíki Gergely barátjával, kis gyerek korában ismerkedett meg. Szemben laktak a Szent-Miklós-utczában. Hol egyiknél, hol másiknál folyt a játék. Vadoncz gyermek volt. Egyszer, a mint az utóbbinál játszódtak, ennek nővére, Erzsi, megragadta és megcsókolta Dersit; de a mint erőszakkal bontakozott ki karjai közül, úgy esett el a folyósó kövezetén, hogy a kapott csók helyén mindjárt betört homloka. Ez volt az első seb, melyet nőtől kapott, de nem lett utolsó. •XA szabadságharcz alatt a hazulról vitt jó lovat, talán takarékosságból, vagy talán szükségből eladta s egy rossz, czövekrágó lovat adtak alája. A mint a verseczi sánczoknál táboroztak, lova egy éjjel kirágta ezövekét, s hosszas keresés után csak hajnalban akadt reá s elkeseredésében kardjával hozzá csapva, fogát beütötte. A rósz ló miatt az első sorból az utolsó sorba állították. A hogy a helycsere meg volt, az ellenség golyója azonnal leteritette a helyébe állított vitézt. «Lásd — mondá barátjának — minden roszban van valami jó; a szerencsés véletlen igy mentette meg életemet.» * 9 A szabadságharezra következett szomorú napokban, otthon is igénybe kellett vennie bátorságát és lélekjelenlétét. Egyszer hallva, hogy a nálluk elszállásolt dragonyos, minden magyar ember vérét felforraló módon, szidja édes anyját — úgy üti meg a vasas németet a pinczekulcscsal, hogy az a történetesen ott levő cseberbe esett; a szerencsétlen, összeszedve magát, kardot rántott. Dersi kiragadta a katona kezéből a kardot s ketté törte.-XSzükebb baráti körben s jó ismerősei között találta jól magát. Ha séta közben, idegen vagy oly egyén jött közéjök, kit ő nem szeretett, az addig folytatott társalgást nemcsak rögtön félbeszakította, hanem arra igyekezett, hogy a társaságtól valamely ürügy alatt mihamarább menekedhessék. Barátai körében a közérdekű dolgok s napi események fölötti beszélgetés bevégzése után oly részleges tárgyakra terelte a beszélgetést, melyekkel mind nyájokat felderítette, rendesen hozzá tevén e megjegyzést: «Ily bolondság nélkül nemcsak egyhangú lenne, de el sem telnék az élet.» * Mindig természetes egyszerűséggel fejezte ki magát. így, midőn az élet filozófiája került szóba, ilyen megjegyzést tett: «Értse meg barátom, — ez volt stereotyp szavajárása —- egészség s egy kicsi jó ész, ebben áll, a mi Szükséges az életre.»
