Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VII. Dávid mint író és szónok
70 DÁVID FERENC inék fejtegetését szolgálta. Csakhogy az írók nem egyszerűen a vallásos érzés fölkeltésére törekedlek, mint az előbbi században a jámbor magyar kódexírók; hanem a teológia elvont kérdéseivel foglalkoztak. Ezeknek kifejezése mindenek fölött szabatosságot kívánt meg. Képzelhetjük, mily nehéz dolguk volt, ha csak ezt elakarták is érni. Előttük állt a teológiai latin nyelv a maga csiszoltságával, szabatos fogalmaival, sokat kifejező rövidségével, mely századok fejlődése volt. Nekik mindezt először kellett megkisérteniök nyelvünkön. Ne csodáljuk, ha nem igen boldogultak vele. Annál nagyobb az érdeme annak, aki lehetőleg megközelítette ez eszményt. Ezt az érdemet Dávid számára kell lefoglalnunk. Ozorai Imre és Dévai Mátyás müvein még nagyon érzik a kezdés gyámoltalansága; Mélius már ügyesebben és gyakorlottabban ír, de nyugodtabban fejtegetni nem tud. Egyre harcol, egyre vitatkozik és e közben oly hangot használ, ami Ízlésének durvaságát jobban mutatja, mint tudományának nagyságának vagy nyelvének erejét. Mondják, hogy nagy tudománya volt, hogy értette a zsidó és görög nyelveket és a szentírásban senki sem volt nálánál jártasabb. Ez az ítélet azonban jórészt abból származik, mert nagy hangon és mellét veregetve írt és beszélt és gyakori nála az ilyen fölhívás : „Ha Ítéletet akarsz tenni, lásd meg a zsidó és görög textust“. Hogy azonban ez alig egyéb nála, mint merész kiszólás, érdekesen bizonyítja a váradi disputáció ezen jelenete: A görög szöveg egyik helyének helyes megértésén fordult meg a vita, mikor Hellopeus így kiáltott fel: — Ha pedig valaki abban kételkednék, fújjanak effélét, ki a Görög nyelvnek tulaydonságához ért és az is meg vallya, hogy ez úgy legyen. Ahon a Sullyoc, avagy a Sásvári Gergely. Mindenik tud a Göreg Nyelvhöz bátor ők tegyenek Ítéletet felőle. Valóban Sásvári döntött a helyről, pedig csak hallgatóul vett részt a vitán és Mélius is ott volt. Dávidnak nemcsak tudása volt nagyobb ezénél, nemcsak a szentírásban volt jártasabb nála, hanem mint író is kiválóbb. A nyugodt, fejtegető prózának első igazi példáit Dávidnál találjuk. Előadásában nyelvünk egyre szabatosabb lesz, mondatai megszerkesztésében észrevehető a törekvés a gondolatok tömött, plasztikus kifejezésére. A legtöbbször egyszerűen, világosan ír; de
