Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
IX. Dávid Ferenc elítéltetése
DR. KISS ERNŐ 89 hevesen támadt az álnok olaszra, ki azt tetette, mintha semmit sem tudna a dologról. — Tudja meg hát, hogy itt a fejedelem parancsa, mondta Trauzner, — ipám elfogatására és őrizet alatt tartására. — Én ezeket már régen sejtettem, — szólt közbe nyugodtan Dávid, — majd Socinit kérte, hogy távozzon és végezze be, amit elkezdett. Másnap, — éppen vasárnap volt, — a beteg Dávid erőt vett gyöngesén és egymás után prédikált a nagy templomban is, a kicsiben is. Elmondta, hogy mi készül ellene és nyílt vallomást tett hitéről. E megrázó jelenet hatása alatt sírva vette őt körül a nép a templomból kimenet, a tanács pedig elhatározta, hogy megengeszteli a fejeedelem haragját és megkérik, hogy főpapjukat ne illesse ily gyalázattal, hanem jámbor főembereik kezességére bocsássa szabadon. A fejedelem nem engedett, sőt vizsgálatot rendelt el Dávid utolsó prédikációja tárgyában. Az április 26-ára Tordára összehítt országgyűlésre, — melyről Blandrata már előre hirdette, hogy Dávidról Ítéletet fog tenni, — a város mindkét tanácsa öt-öt tanács urat küldött, hogy papjuk mellett szót emeljenek. Elvitték a gyűlésre Dávidot is. Nem maradt szem köny nélkül, mikor Dávid nagy betegen búcsút vett híveitől. A kolozsvári tanácsurak ismét nem értek el a fejedelemnél semmit. Hanem a nemesség, mely nem csökkent tisztelettel viseltetett főpapja iránt, szivére vette ennek ügyét és nagy számú követséggel járult a fejedelem elé és figyelmeztette a fejedelmi föltételek megtartására, melyek szerint megfogadta, hogy vallásában senkit meg nem háborít, sem kihallgatatlanul el nem ítél. Ám Blandrata is résen volt és egyre tüzelte Dávid ellen a fejedelmet. Erre azonban a nemesség háborogni kezdett, bár Dávid kérve kérte őket, hogy senki se lázongjon miatta, ő kész az igazságért mindent elszenvedni. A nemesség mégis kivívta azt, hogy ügyének tárgyalását jun. 1-ére halasztotta a fejedelem. Dávidot is haza bocsátották, de Blandrata ösztökélésére a fejedelem vétette őrizet alá. Mindenkitől elzárták, még orvosa sem mehetett hozzá, leánya is esak egy darabont kíséretében és ritkán látogathatta és vigasztalhatta szenvedő édes atyját. Egy hónap múlva megjött a parancs, hogy kemény őrizet