Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
IX. Dávid Ferenc elítéltetése
IX. Dávid Ferenc elitéltetése. Dávid gondja egyháza jövőjéért. — Dávid utolsó prédikációja. — A tordai országgyűlés. — A nemesség Dávid mellett. — A fejedelmi őrizet. — Dávid végső búcsúja Kolozsvártól. — Dávid a fejedelem előtt. — A két napos tárgyalás. — Blandrata és 25 pap árulása — Az ítélet. — Az ítélet hatása Kolozsvárott. — Dávid halála — Jelentősége az emberiség történetében. Most már gyorsan lejátszódik előttünk a nagy tragédia, mely nem érdemelt befejezése Dávid pályályának, de közös sorsa mindazoknak, akik az emberiség érdekében nagy tettek véghez vitelére, nagy eszmék hirdetésére voltak kiválasztva. Dávid lelkét bizonyosan a börtön következő szenvedéseinél is jobban elszomorította, hogy egyházának papjai közül többen megtagadták püspöküket és nyíltan a megrontóhoz szegődtek. Ez a lelki kín súlyosabban nehezedett reá, mint testi szenvedései és meghurcoltatása. Ezek ellen föl volt vértezve lelke az igazság paizsával; de ki nyugtathatta meg egyháza jövőjén való méltó aggodalmában, ha ennek őrizői és gondviselői is az árulók közé álltak. Talán tett volna ez ellen valamit; de ideje már nem volt hozzá. 1579. márc. 27-én levél érkezett a fejedelemtől a kolozsvári tanácshoz, mely elrendelte, hogy Dávidot a templomi szolgálattól mentsék föl, tegyék őrizet alá és újabb rendelkezéséig senkit se bocsássanak be hozzá. Másnapra a biró összehívta a tanácsot, mert ily fontos ügyben nem akart tudta nélkül intézkedni. Dávid azonban azonnal értesült a dologról, mert veje Trauzner Lukács, mint a város jegyzője, megtudta, mi készül és nyomban hozzája sietett. Dávid betegen feküdt ágyában és Socinival beszélgetett. Trauzner
