Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VIII. Válságos esztendők
84 DÁVID FERENC kétszínű játékot kezdetett vele célja megvalósítására. Egyrészt Dáviddal szemben a jóbarátot játszotta : rá akarta venni, hogy álljon el a tanítástól vagy pedig bocsásson nehányat hangosabb papjai közül a fejedelem büntetése alá; a fejedelem előtt pedig az újítások ellenségéül és a már megállapított hittételek védőjéül akart feltűnni. Dávid sokáig és érdeme nélkül bízott benne. Blandrata pedig titokban elégedetlenséget szított ellene fiatal és merészen előre törtető papjaiban, sőt valósággal kémeket fogadott melléje, akik legbensőbb házi körében figyelték tetteit és szavait Az újítás ellen hozott törvényekre támaszkodva akart Blandrata céljaihoz jutni. Errevalók voltak a kémek. Ám Dávid nyíltan működött. 1578. márciusában zsinatot hívott össze Tordára, ahol 322 papja a legszebb rendben és törvényes módon tanácskozott. Itt egy értelemmel kimondották az általános papság (communis profetia) elvét és megszüntették a kisdedek kereszlelését. Amazt inkább az elégedetlenkedő elemek és Blandrata kedvéért fogadták el, aki ezzel is Dávid tekintélyét akarta kissebbíteni; emez már rég vitatott kérdés volt, melyben sokáig vonakodtak dönteni. A zsinat kimondotta azt is, hogy még meg nem határozott tételekről szabadon lehet vitatkozni. Tehát még az üldözéssel telt időben is a szabadság érdekében hoztak határozatot. A zsinat megállapodásairól Blandrata értesítette a fejedelmet és egyúttal azzal is megvádolta Dávidot, amiről kémjei útján értesült, hogy ez Krisztus imádása, vagy nem imádása, elégtétele és a predestináció kérdéseiről is vitatkozik házi körében. Ez árulkodásra hozta azután az ápr. 27-ére összehivott országyűlés azt a határozatot, mely az újítók ellen hozott korábbi végzéseket megerősítve fölhatalmazta a fejedelmet arra, hogy ezeket javadalmaiktól megfoszthatja és tisztségükből elűzheti. Ha pedig az ilyen „azután sem szűnnék meg hinteni efféle újabb haeresist, — mondja szószerint a végzés, — Nagyságodnak authorítása legyen érdemek szerint, valami büntetéssel akarja, megbüntetni tanácsival egyetemben.“ Dávid a már egyenesen személyét sújtó határozat előtt sem hátrált meg. Aratás után ismét zsinatot tartott, melyben arról vitatkoztak, mondható-e Krisztus Istennek, lehet-e hozzá könyörögni és elfogadható-e a megigazulás és a predestináció Luther és Calvin értelme szerint. Vitatkoztak pedig éppen úgy, mint egykor, amikor még szabadság volt. Pedig az árulók ott settenkedtek. Blandrata
