Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VIII. Válságos esztendők
DR. KISS ERNŐ 85 meg is tudott tőlük mindent, sőt többet is annál, ami történt. Azonnal felülkerekedni törekedett: megintette Dávidot, hogy újításaival ne ingerelje a fejedelem haragját, mert vagy ő, t. i. Blandrata, vagy Dávid helyüket vesztik. Hogy magát tisztázza, nyomban 30 tételt állított szembe a zsinat 3 tételével. Dávid, pedig már egyre betegeskedett és az eddig kissé elhízott ember rohamosan fogyni kezdett, — azonnal megfelelt a doktornak egy kis könyvben, melynek azonban csak címe maradt fenn.1 Ám a ravasz Blandrata nem olyan fából volt, hogy lemondjon tervéről, bármennyire is veri vissza támadását az igazság és meggyőződés ereje. Neki mindenképpen az kellett, hogy Dávidot eltegye az útból. Most már az eszközökben sem igen vállogatott: titokban kutatni kezdett Dávid javadalmai után, hogy Hunyadi Demeternek és Szathmári Istvánnak, két már eltántorított hívének, adassa; meg akarta terhelni Dávidot a Magyar-utcai prédikátor fizetésének fölemelésével is. A nagylelkű főpap elleniben kísérletet tett még egyszer, hogy Blandratával régi jó viszonyát helyreállítsa: levelet írt hozzá, hogy kibékítse. Ám lelkének keserűségét nem bírta benne elnyomni és e szavakban fakadt ki: — Nem teszem fel rólad, hogy kegyetlenebb légy hozzám, mint Calvin volt Servetohoz, vagy amilyennek óhajtottad volna, hogy ő hozzád legyen. Szinte akaratlanul csúszott ez ki tollából; de Blandrata csak ezt jegyezte meg magának a szép levélből. Nyíltan kitört most már indulata belőle. — Ha gondolkodásmódodat meg nem változtatod, — ezt írja válaszul, — és ismeretes tanításaidat el nem hagyod, a legelső országgyűlésen mint újító kárhoztatni és elítéltetni fogsz. Dávid ekkor azt ajánlta, hogy nehány kiválasztott pap elé terjesszék a vitás kérdéseket, s amit azok határoznak, nyugodjanak meg benne. Ez a tanácskozás sem vezetett eredményre. A bíróid fölkért tíz pap nem döntött. Megegyeztek tehát abba, hogy zsinatot hívjanak össze a döntésre. De Blandrata mást gondolt, hisz a zsinat bizonyosan Dávidnak adott volna igazat, mert tanításában nem talált volna újítást, hanem haladást. Azt kívánta tehát, hogy ' Libellus paruus XXX. Thesibus Blandratae oppositus stb. Anno 1578. in lucem emissus.