Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)

VIII. Válságos esztendők

82 DÁVID FERENC unitáriusok szoros összeköttetésben voltak a lengyelekkel és így befolyásolhatták megválasztását. Ezért nemcsak nem üldözte tovább egyházukat, hanem az 1576. jan. 28-ára összehívott medgyesi gyű­lésen szabad püspökválasztó jogukat törvényben is biztosította. Ezzel a törvénnyel befejeztetett az unitárius vallás teljes törvé­­nyesítése és meghatároztatott jogi állása a többi felekezetekkel szemben Eddigelé Dávid úgy szerepelt, mint a magyarok püs­pöke a szászok püspökével szemben. Midőn Alesius visszakerült a magyar püspöki székbe, úgy tűnt fel a dolog, mintha az unitári­usok az ő fennhatósága alá tartoznának. Ennek a látszatnak és eset­leges következményeinek vette elejét a medgyesi gyűlés határozata. De ezzel egyszersmind az eddig összetartó és az unitárius vallás­ban csaknem egy szálig egyesülő, erővel teljes magyarság egysége is megbomlott. Körében magának a fejedelemnek hathatós támo­gatásával egyre tért nyert a kálvinizmus, s így vallási tekintetben két részre vált. Előállott azonban az az érdekes eset, hogy a Cálvint követő erdélyi magyarságnak a luteránus Alesius volt a feje. Míg István fejedelem el nem érte célját és a megbékélt Békés meg Blandrata hathatós és ügyes támogatásával a lengyel királyság trónjára nem jutott, elég békességben voltak idehaza Dávid és hívei. Mihelyt azonban megszilárdult trónja és itthon is öccse, Kristóf, került helyébe, azonnal súlyosbodni kezdett helyzetük. Az új feje­delem már nemcsak arra esküdt meg, hogy a „religióban senkit meg nem háborgat,“ hanem arra is, hogy „innovatiot nem szenved.“ Már ez magában is nagy kedvezmény volt az ortodox vallásokra nézve, mert mozdíthatatlan tanításukban nem kellett félniük, hogy e tekintetben összeütközésbe jönnek a hatalommal; de annál több veszedelmet rejtett magába az unitárius vallásra nézve, mert ez a haladás, a fejlődés vallása volt kezdettől fogva. Ám jöttek még erősebb támadások is ellene, melyek törvé­nyes állásában ingatták meg. Az 1576. augusztus 3.-án hozott Vili. törvénycikkely kimondotta, hogy az unitárius püspök zsinatot csak Kolozsvárt vagy Tordán tarthassan; de akik „Dénes pappal egy valláson vannak, azokat ne cogálhassa, henem ennek régi autho­­rítása az övéi között megmaradjon.“ E végzéssel Dávid elszakít­­tatott hívei nagyrészétől, hiszen ezek Kalotaszegtől a Hargitáig laktak és legsűrűbben éppen Székelykeresztúr környékén és most

Next

/
Oldalképek
Tartalom