Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VIII. Válságos esztendők
DR. KISS ERNŐ 81 kezére juttatta 1574-ben a gyulafehérvári, addig még unitárius iskolát. A már elöregedett Szegedi Lajos, szászvárosi papnak nyakára küldötte Agricola Jánost, aki itt is megszerezte az iskolát. Bizony tele volt Dávid lelke aggodalmakkal ezek láttára. Nemcsak a jövendő kétes, a jelen is bizonytalan. Rebesgetik, hogy a jövő évi határozatok még szigorúbbak lesznek, talán még el is űzik őket helyükről. Ám legyen A bölcs vezér nem adja át magát annyira az aggodalmaknak, hogy a küzdelem elől gyáván kitérjen, sőt készül reá. A marosvásárhelyi zsinat után gyakran tanácskozik egyháza papjaival és mindent elkészít, hogy az ország színe előtt verje vissza a támadásokat. Arra nem gondol, hogy tanításaiból bármit is visszavonja ; de azt sem engedi, hogy nehány fiatalabb tanár, különösen Hunyadi Demeter, ki ekkkorában tért vissza külföldi tanulmányairól, minden ok'nélkül újítson. Papjainak ragaszkodása, meg iskolája, melyet Báthory 1571-ben megerősített János Zsigmond adományaiban, nyújt neki vigasztalást és reményt a jövőre. Különben is közetlen veszedelem nem fenyegeti. Az 1574-iki év harci készülődésekkel telik el, melyeket Békés Gáspár mozgolódása tett szükségessé. Ez ugyanis mindent elkövetett, hogy a fejedelemséget Báthory kezéről elüsse. Miksa szívesen is segítette ; de a török csak hitegette. 1575 nyarán mégis megindult hadával Erdély felé, s jún. 28-án már Tordánál táborozott. Ahelyett azonban, hogy innen egyenest Gyulafehérvár ellen ment volna, a Maros mentén a székelyek felé húzódott, kik örömest álltak melléje. De Báthory sem tétlenkedett, összeszedte és utána vitte hadait. Július 7-én vívták meg a döntő ütközetet Kerellő-Szent-Pál mellett, s az ütközet Báthory győzelmével végződött Békés elmenekült, a fejedelem pedig hozzá fogott hívei megbüntetéséhez. A júl. 25-ére összehívott kolozsvári országgyűlés kemény ítéletet hozott a lázadókra: az elmenekült főurakat fő- és jószágvesztésre, az elfogottakat halálra ítélte. A szörnyű ítéletet végre is hajtották aug. 8-án. Kilenc főurat lefejeztek, 34-et fölakasztottak, 34-nek pedig fülét, orrát vágták le. Békés unitárius volt, hívei nagy része is az volt. Talán azért kellett nekik ily rettenetesen bűnhődniük és éppen Kolozsvárt, főpapjuk szemeláttára. Valószínű, hogy már ekkor elkövetkezett volna a végső csapás is az ifjú egyházra, ha Báthory Istvánt a lengyel trónra való törekvésében megondolásra nem intette volna az, hogy az erdélyi 6
