Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)

VII. Dávid mint író és szónok

DR. KISS ERNŐ

75

suliknak Istene látja és érti minden embernek titkját. Ő leszen Ítélő biró.

Prédikációi általában igen egyszerű szerkezetűek. Minden megszólítás nélkül az alapigével kezdődött a beszéd. Ez rendesen minden beszédnél más-más volt. Dávidnál azonban megesik, hogy ciklikus beszédeinél többször csak egy alapigét tűz ki. Ez igéket legszivesebben Pál apostol leveleiből veszi, s csak szükség szerint máshonnan is. Beszédeit nem szánta egyes vasárnapi alkalmakra, azért nem is alkalmaztatta a vasárnapokra választatni szokott bibliai szakaszokhoz, mint még Mélius is tette. Nála nem az alkalomhoz választott alapige szabta meg beszédei tárgyát, hanem alapigéit választotta beszédei tárgyához.

Az alapige után a Summában következik egy rövid kifejtés, mely alig több egyszerű körülírásnál. A beszéd tétele nem benne, hanem a tanúságban domborodik ki röviden kifejezve és rendesen három részre fölosztva.

Ennyi mindössze Dávid prédikációinak bevezetése. Épen nem dolgozik tehát művészi fogásokkal, de annál világosabban állítja föl tételeit s ez épen elegendő volt.

Legnagyobb gondot vet Dávid ermészetesen a tárgyalásra, prédikációinak derekára. Ezekben fejti ki teljesen tételeit, bizonyítja igazait, cáfolja az ellenkező fél állításait. A hány tételt állított fel a bevezetésben, annyi részre osztja a tárgyalást. De a részek között nincs átmenet, hanem Az elsőről, A másodikról, A harmadikról címen külön állanak. Természetes, hogy e részek rövidebbek, vagy hosszabbak a tétel természete szerint. Van azonban így is egy pár mintaszerűen arányos beszéde.

Míg a középkori moralizáló beszédekben nagy szerep jutott a befejezéseknek, — ugyanis ezekben foglaltak helyet a bőséges buzdítások, — addig a tételes beszédekben ilyenekre alig van szükség. A 16. század prédikátorai nem fordítottak ezekre valami nagy gondot. A legtöbbször teljesen is mellőzték. Dávidnál is igen gyakran nincs befejezés. Vagy ha van, a legtöbbször csak egyszerű utalás a következő prédikáció tárgyára. Néha azonban formális befejezéssel zárja be beszédét. így összefoglalja tanítását az atya Istenről mondott utolsó beszédében, befejezve így mintegy az egész