Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VII. Dávid mint író és szónok
76 DÁVID FERENC részt. Erkölcsi feddéssel csak egy prédikációját végzi; buzdítással csak négy beszédében fordul hallgatóihoz. Dávid prédikációiban nem hajhászta ugyan az előadás szépségeit, de ha önként tolultak eléje, nem vetette meg őket. Nagyobb hatást nem várt tőlük, mint az egyszerű igazságtól, hallgatói sem gyönyörködni akartak beszédében, hanem okulni. Amikor azonban magát a szónokot is áthatja igazságának ereje, belső hevülete beszédén is meglátszik és egyébként szárazon fejtegető előadásmódja neki lendül, nyelve kifejezőbb, élénkebb, fordulatosabb lesz. íme egy példa: — Ezen ő lelkének általa felindít a könyörgésre, miképpen megígérte, hogy Dávidnak az ő házára kiontja a könyörgésnek és kegyelemnek az ő lelkét. És a lélek tanít minket, mint kelljen könyörögni. Bizonyára méltán mondatnak boldogoknak, kiknek szüvekben az igaz hütnek általa lakozik az üdvösséges jel, mert kifejthetné meg ezt ? A bűn-e ? Semmikép, mert az életnek lelke ennek az ő hatalmától megmentett. Vájjon a halál-e ? Mert ennek zálogja élet... E világ hát? Nem lehet, mert a Krisztusnak lelke azt megítéli és elkárhoztatja. Az ördög árthat-e? Nincsen hatalma, mert minden társaival egyetemben megöletik, miképpen Esaiás jövendölte, hogy az istentelent az ő szájának leikével megöli. Sokszor élénkíti Dávid az előadást egy-egy találó hasonlattal is. Rendkívül találó hasonlatot használ pl., mikor az állhatatosságról beszélve, ezeket mondja: — Az hadnagy a seregben kit hova állat, vagy strázsára, vagy álló seregbe, egyebet nem mér mívelni feje, jószága és tisztessége vesztése alatt, hanem rendet kell állani: azonképen az Isten tökélletes állhatatosságot kíván az ő fiaitól., — Képzelhetjük, minő hatása volt e hasonlatnak abban az időben, midőn folytonos harcokban telt úgy szólván mindenki élete. Hasonlatai tárgyát mindig a legközelebb eső dolgokról veszi, hogy ue annyira díszül szolgáljanak, mint inkább felvilágositóul. Szépek Dávid prédikációiban azok a helyek is, melyekben párhuzamot von, vagy ellentétet fejteget. A szónoki stílusnak nem utolsó ékességei ezek, kivált ha nem henye szószaporítások. Azt bizonyítva, hogy a világi emberek, akik mindenestül e világnak
